Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

kétszeri levélváltás előzte meg találkozásunkat a kölni főpályaudvaron. Sokkal többet nem tudtam róluk, minthogy 11 brit cserkész érkezik az ostendei vonattal, én itt csatlakozom hozzájuk mint tolmács és együtt akarjuk bejárni a Rajna mentét. Ott álltam tehát a befutó vonatnál mig a perron ürülni kezdett. Már azt hittem, hogy elvétettem őket, vagy talán kiscserkészek és én túl "magas szinten" jártattam szemeimet. Önkéntelenül lejjebb kezdtem kutatni és máris megpillantottam az első, félreismerhetetlenül angol, mázsás szögekkel kivert bakancsot. Megérkezett Alf‘Watts, gilwellcserkésztiszt öt londoni és öt Vales-i cserkésszel. 180 m. nél kisebb alig akadt köztük.

Másnap gőzösön hajóztunk Bonnba, ahol megtekintettük a város nevezetességeit. Az egyik helyen az idegenvezető csodálkozott, hogy milyen jól tudok németül — hiszen az én magyar cserkészegyenruhámat találta a legexotikusabbnak.

Az volt a gyakorlat, hogy reggel elindultunk és h0

km. gyaloglás után a déli órákban értünk a célhoz, illetve a következő Jugendherberge-hez. Délután megnéztük a környéket, vagy szállásunkon maradtunk, ha esett az eső. Linz-am-Rhein kedves kis város, nekünk azért lett emlékezetes, mert Terry ás Robin itt talált végre olyan "ekte Léderhózn"-t, ami térdig ért és hasonlitott egy angol short-hoz. Andernachban az ősrégi kerek toronyban van a Jugendherberge, Koblenzben pedig Burg Ehrenbreitenstein hires, nevezetes várban. Boppardban két napot maradtunk, mert a /hála Istennek/ tűző nap követ - keztében halaszthatatlanul ki kellett mosnunk a cserkészinge - két. Meglátogattuk a Loreley-t, és valamennyien szivesen marad - tunk vonla még tovább is. Itt találkoztunk utunk legkedvesebb Herbergsvaterjával/az ifjúsági szállás gondnoka/ és tapasztalhattuk, hogy milyen befolyással van az egész szállás jó hangula --16-