Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
MEGJELENIK HAVONKÉNT-KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG ÁRA EGÉSZ ÉVRE 3 DOLLÁR EGY PÉLDÁNY 30 CENT XIV. (38.) ÉVFOLYAM - 3.SZÁM 1963 MÁJUS Édesanyám... Nagy és mély csenddel szoktam körülövezni ezt a szót mindig, amikor rámszakad egy gyakran visszatérő, gyermeki fájdalom: hiányzik az édesanyám! Most is csend van a szobámban. Mély,mint a ^kutak csendje. Most is Oreá gondolok. S, mert május van, és anyák-napja közeleg: Írnom is kell valami szépet és felemelőt az édesanyáról, s az anya-sziv titkairól. De mintha nem akarna fogni a toliam, nem jönnek a szavak...; pedig - mint a költő "én mostan szines tintákról álmodom". Igen, arany tintával lenne jó most Írni Róla, és pirossal, hogy életre keljen e lapon minden fekete betű... Úgy kellene Írnom,* hogy, mikor olvassátok e sorokat, sokféle szines ceruzát vegyetek kezetekbe, és rajzoljatok neki virágos mezőt, és nagy, piros sziveket... Hogy altatódalt dudolgassatok, - de valami szépet, mit ritkán énekel az ember, - és mindjárt elinduljatok virágot szedni, valahova, ahol a teremtő Isten (s nem kertész és virágkereskedő) készitgeti számotokra az anyák-napi csokorra valót. Jó volna, ha igy tudnék Írni nektek, gyerekek! De hiába, nem megy az irás. Pedig már több,mint egy órája küszködöm - betűvel, tintával, és papirral. I- gaz, Petőfi is ezt irta öccsének valamikor régen: "Hogy ki 0 nekünk, azt el nem mondhatom, mert nincsen rá szó, nincsen fogalom." Lehet, hogy igy^van ez jól. Talán egyáltalán nem is kell ide szó és betű. Egy se! De tegyetek meg mégis valamit. Valamit, ami több mint a szó: tegyetek néhány szál egyszerű vadvirágot édesanyátok képe mellé, vagy az ebédlő asztalra, miközben ő behozza a levest; va^y rajzoljatok neki egy nagy piros szivet, de mindenkeppen mondjá'tok el ERTE azt a rövid és gyermeki imát, ami először tőle tanultatok. _ P.végvári Vazul --3-
