Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-11-01 / 11-12. szám

ostort, ha Istent ösmer, - rimánkodott Dobosné.- Ostort? ezeknek? - duzzogott sértődötten. Csak senki sem bikkmag, hogy a sárkányra hólyagot kössön.

Hanem azért mégis közibe vágott a két griffnek, úgy,hogy azok igazán neki lódultak, a felporzott debreceni homok csakhamar a folyton távolodó diákokat is eltakarta előlük s a diákok elöl is a szekeret.- Visszaforduljunk? Minek? Menjünk inkább amerre a két szemünk visz. Valami titkos érzés azt súgja nekem, hogy megtaláljuk a szerencsét.- Amit úgy értesz, hogy mint nemes emberek térünk majd egykor vissza Debrecenbe.- Nem ide. Szegedre kell előbb mennünk - sóhajtott fel Pista. - Ha valami lenne belőlem, a legsürgősebb dolgom volna felkeresni a nénit, hogy az ö sorsán segítsek, azután Krucsayt venném számolóra és csak akkor jönnék végre ide.

Mialatt a nénit emlitette, bánatos gyöngédség tükrözött arcán, majd a bosszúvágy csillant meg szemeiben Krucsay nevénél s végre pirosság öntötte el arcát, amint arra gondolt, hogy akkor aztán ide jönne Debrecenbe.

Az aranyos kardkötő ott volt most is szépen becsomagolva a tógája zsebében, azt magával viszi s jövet a derekára köti majd, hogy meglássa az, aki adta, csakhogy akkor már kard fog azon lógni..,- Hát bem bánom, - felelte az öccse - menjünk a szeren - cse után.

Elindultak csakúgy vaktában, az első cél az első torony volt. Sokáig mentek egymás mellett hallgatag, mig megszólalt Pista:- Nagy dolog az, öcsém, bolondságnak, amibe mi fogtunk. Két koldus útra kél gyámol nélkül és mégis reménnyel. Fájdalom! csakis ezzel van tele útitáskánk.- De még ez is elfogyhat.- Az enyém nem, de miattad aggódom. Félek, nem lesz elég kitartásod. És mégis megeshetik, te érsz előbb célt. Én elveszhetek, te megmaradsz. ígérd meg erre az esetre, hogy megsegíted nevelő szüleinket és bosszút állsz apánkért.

/folytatjuk/

folyt.6.old.

lángjánál, a szeretetkörben a "Szellő zug távol" utolsó versszakát dúdoltam és éreztem, hogy a fel-fellobbanó lángok által megvilágított alakok mögött a sötétség honol, önkénytelenül Reményik örökszép verse jutott az eszembe:

"Nagy magyar télben picike tüzek..,"- Cosinus-22-