Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Bebarangoltuk a környéket. Húzott a tavasz ki a szabadba. Egy ilyen kirándulás alkalmával me|látogattuk a szomszéd köszég ismerős orvosat. Ott is több gyermek volt, velünk egykorú, ugyho|y mikor mi tizen beálli# tottunk, egész osztály kitelt volna belülünkjegyezte meg Ottó. Nagyon összemelegedtünk, felváltva töltöttük a napot, hol az egyik, hol a másik családnál.

Elutazásunk előtti kedd délután volt.Kívülem az egész társaság a doktoréknál volt. Heininek a póstás levelezőlapot hozott,vettem a kalapomat, hogy átviszem neki. Az utón nem tudtam megfékezni kíváncsiságomat és elolvastam a lapot:

Kedves Heinii

Köszönöm szépen kedves lapodat. Én is a legboldogabb husvétot kívánom neked. Muris hiszed, mennyire örülök már most, hogy nemsokára itt Bécsben találkozhatunk. Mindig rád gondolok! Ugye, te is sokszor gondolsz rám?

Viszontlátásra

H.

H.? - Ki lehet ez? Nem nagyon kellett a fejemet törnöm.

Heinit a kertben találtam, épp egy tiroli népdalt énekelt. Amint befejezte, átadtam neki a lapot. Egészen belepirult, mikor olvasta.- Ejnye, csak nem szerelmes levél-szolt neki Richárd nagybácsi.

A társaság felnevetett és Heinire nézett. Kis zavarral tette el a levelet, de ő is velünk nevetett.- Hogyan néz ki? - kérdezte az egyik fin.

Heiní úgy tett, mint aki a tréfát nem akarja elrontani, körülnézett és rámutatott az egyik leánykára: Nem egészen ilyen, de majd - nem igy néz ki. - Amint nevetve felálltunk, észrevettem, hogy a lány nagyon is hasonlít Berner Helmara.-22-folytatjuk -