Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-11-01 / 11-12. szám
I L v ©do. raa paj was az uujiQai/f Fogjunk göndör báránkát; Vigyük el az anyjának. Főzze meg a fiának. Angyalok /énekelve/: Vigan zengjetek, citerák: Jézus születettI Harsogjatok,gyors trombiták: Isten eniber lettl Aki eztet fogadé És méhében hordozé, Eztet Gábriel arkangyal Aldottnak mondá. Öreg: Alusztok-i, fiaim? II.Pásztor: Aludtunk, apám, de már nem alszunk. Te is hozzál lisztecsket, Főzzünk neki pópecskét, Te is hozzál trombitát, Fújjunk neki egy nótát. /Lefeküsznek./ De az egek teremtője Jászojban fekszik. Mindeneknek földesura, Barmok közt nyugszik. Ti hát pásztor leginyek Dicsekedhettek Közöttetek az ur Jézus, Örvendezhettek. Öreg: Mit mondanék ón néktek, fiaim? II,Pásztor: Mit apám? Öreg: Hát ha felkelnénk, Kirisztus urunk születise napjára egy uj örvendetes ineket mondanánk? II.Pásztor: Bijon jó vóna az, apám. /Felkelnek./ Mind /énekelve/: Kelj fel keresztény lélek, A nagy Istenre kérlek. Tekints be a jászojba, Ur Jézus fekszik abban. Nézd, mely kemény az ágya, Tiszta szerelmünk tárgya; Azért fekszik oly ágyon, Hogy szerelmünk gyulladjon. /Az angyalok elrejtik a kardjukat és mindnyájan eltávoznak./ Pásztorok /énekelve megkerülik a betlehemet/: /Székelyhida/
