Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
Édesapám a pad alá nyúlt én onnan az Öcsit húzta ki, aki nagyon nevetett, mire édesanyám abbahagyta a sirást, ellenben felkapta a legkisebb gyermekét és összevissza csókolta. Édesapám csak annyit mondott, hogy "rosszcsont" és elfordult, hogy a tájat l^ssa. Én is vidám és megelégedett lettem, mert egyrészt az Öcsi, mint játszótárs megkerült, másrészt, mert mindenki azt hitte, hogy Öcsi ugatott és igy a kalauz nem büntette meg pénzre édesapámat a zsákban kukucskáló FIoki miatt. Közben kiderült, hogy az elveszett fiúgyermeket, már mint az Öcsit, egy jószivü bácsi húzta fel a vonatra és ő a nagy sokaságba elbújt a pad alá, a Floki mellé, hogy majd onnan megijeszti a S3ját szüleit. Amikor megérkeztünk, sok ismerősre bukkantunk, aminek édesapám örült legjobban, mondván, hogy a zöldben ki lesz a tarokparti. Amikor letelepedtünk a pokrócra, Öcsi első szava ez volt: - Anyu éhes vagyok! Én ezt igen helyeseltem, sőt hozzátettem, hogy - kérek leváros kenyeret. Ilyen határozott kérésre anyu nem tehetett mást, mint két hatalmas lekvároskenyérrel szerelt fel bennünket, aztán a kicsomagoláshoz fogott, közben azonban ^odaszólt Öcsinek, hogy Öcsi. aztán vigyázz az uj ruhádra. Ez a szólam azonban mar késő volt, mert Ö- csinek addigra már a térde is lekváros volt, aminek viszont a Floki örült meg. Anyu csak most vette észre, hogy a házikutya is velünk van, amikor az az Ö- csi térdén nyalánkoskodott.-Hát ez hogy kerül ide - kérdezte. Na megállj Laci betyár (már mint én), majd ad apuka neked.- "Én osztam el a átizsátban, aputa med nem bánja mejt neti most fontosz a tájta" - mutatott Öcsi a szomszéd pokrócon kártyázó édesapámra.. Édesanyám elnevette magát az Öcsi mondásán és az ügy ezzel el lett intézve.- 1 cr j i
