Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-02-01 / 2. szám

senkinek még eszeágába sem jutott. Ennek a fickónak túlságosan sokat adott a természet: gazdag bankigazgató fia volt, tehetséges, imponáló, és minden te­kintetben ügyes. De a szép külső mögött már alsós koréban nagy romlottság rej­tőzött. Amit az osztály megtudott róla, az csak a szebbik része volt viselt dolgainak. A titokzatos mélységbe, vagyha úgy tetszik a fertőörvénybe csak a szükebb környezete nyert bepillantást. Ilyen bennfentes csak négy-öt volt. Be kell vallanom, hogy Bemer a múlt iskolaév végén már engem is bizalmasai kö­zé szémitott. + + + Egy hete jártunk már iskolába, amikor Bemer fontos ügyben szeretett vol­na velem "konferenciázni". így nevezte a bizalmas beszélgetéseket. Ezért vele mentem haza. Tudtam már, miről lesz szó. Most aztán készülj fel Heini, mert kezdődik a boszorkánytánc.- Te, - kezdte Berner, - miközben elegánsan rágyújtott: - hogy állunk Mollal? Jóvágásu fiúnak nézem, de bizonyosan fekete I Bólintottam. Bemer felnevetett:- Kár! De remélem nem lesz nehéz elbánnunk vele? Nem is tudom őt elképzel­ni, mint Jézus Szive-dragonyost! Ez nem neki való! Tudod, a tiroliak már ter­mészetüknél fogva hátramaradottak, és igy persze feketék is. 6, a tiroli szent­föld! Hahaha! De ilyen fickóról mint Moll, könnyen levakarjuk a szenteltvizet!- Mondd, járatos a dologban?- Nem tudom, - válaszoltam hidegen, - de nem hiszem. - ügy éreztem, hogy nem szabad a Judás szerepét játszanom, de hamar elnyomtam a feltámadó lelkiis­meretemet. Berner tüzbe jött.- Micsoda remek dolog lesz. ebből! Ennek a fickónak a Klubhoz kell jönnie, majd ott megkenegetjük minden hájjal. Ha ő a feketékhez megy, botrány lesz be­lőle. A múlt órán az egész osztály tapsolt neki, amikor az óriáskört csinálta a nyújtóm. - Moll márka lesz a számunkra! Vállalkozol rá, hogy megszerzed ne­künk? Hidd el, nem is lesz olyan nehéz, mint amilyennek látszik! Heini albumára gondoltam. Olyan egyszerűen azért nem megy a dolog, mint Bemer gondolja. Különben is égesse meg ő az ujját!- Igen, - mondtam kissé vontatottan. Én is segitek. Egyedül azonban nem tehetem. Jól tudod a rokonom, ezért nagyon óvatosnak kell lennem. Azután ezek­kel a kemény tiroli koponyákkal nem olyan könnyű elbánni...!- Ha te nem mered egyedül, jó, - mondta kissé epésen Bemer, - akkor majd én megcsinálom az egészet. Te csak csalogasd hozzánk, a többi az én dolgom. Meg látod, egy hónap múlva átdolgozom. A viszontlátásra! Kezet fogtunk, ö még jelentőségteljesen mosolygott, azután szétváltunk. (folyt, köv.)-17-

Next

/
Oldalképek
Tartalom