Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-02-01 / 2. szám
mosolyogtam. Most azonban semmi sem tűnt fel Heininek. Lelkesen magyarázta, hogy hányszor, és milyen oldalról mászta meg a hegyet. Ahogy igy beszélt, barna szeme csak úgy lángolt, akárcsak tegnap, első találkozásunkkor.Majdnem elfelejtette, hogy fenséges hegyeiből a nagyváros szürke, poros utcáira került. Tizenhatodik születésnapi élményéről természetesen egy szót sem szólt. De én minden lépésnél világosabban láttam, miért azon a hegyen irta le elhatározását és kivánságát. A hegyben valami erőnek kell lennie, amelyről nekünk városiaknak sejtelmünk sincs: fénynek kell kiáradnia, amely a szikrázó hómezőkről belevilágít az emberekbe, akik a hétköznap alacsonyságából felkerülnek a csendes alpesi világ bűvkörébe... Ezt a fényt, ezt a derűs világosságot akarja Heini megőrizni. De mit is törődik a nagyvárosi élet viharfergetege, amelyben a szenvedély millió vérvörös, sistergő fáklyát gyújtott, ezzel a hegyekből idetévedt fehér lángocskával. Félve láttam, amint a fehér lángnyelv reszketve imbolyog Heini védő kezében.., talán még egyszer rövid időre fellobban, azután ezt is felváltja a vörös füstös máglyatüz..! A sarkon befordultunk.- Ez a gimnázium! - mondottam szárazon, és rámutattam a kissé zord épületre. Ulomszürke szin takarta, mint valami római a tógájában, idegenül állott az iskola a bérházak között. Amint ránéztem erre a diákkaszárnyára a hosszú ablak sorokkal, és amint újra elolvastam a kissé már elmosódott feliratot: Állami Gimnázium, - valami a torkomat fojtogatta. - Heini sem nézett valami örvendező arccal erre a kőrengetegre.- No, most újra kezdhetjük! - mondotta, miközben táskáját erős lendülettel a hóna alá csapta. Átmentünk az utcán, és szótlanul léptük át az iskola küszöbét. II. fejezet Heini volt az egyedüli uj fiú az osztályunkban. Egyébként minden úgy volt, ahogyan azt tavaly évvégén abbahagytuk. Osztályunkban négy párt volt: a vörösök, a feketék, a zsidók és a "Klub". A vörösök csoportja öt fiúból állott: három szocialistából és két kommunistából. Mindkét kommunista és az egyik szocialista felekezetnélküli volt. - Mind az öt lelkesedett az eljövendő, boldogitó világforradalomért. Ezért ők maguk is dolgoztak. Minden este, gyakran féléjtszakékon át, keményen és áldozatos munkával szolgálták pártjukat. Egyikük szépszámú "vörös-sólymokat" vezetett, a másik leendő vezetőknek adott tanfolyamot. Legerőszakosabb közöttük a kommunista Schauer Károly volt. Ö még az osztályban is agitált. Órák alatt propaganda-iratokat Írogatott, és ezeket közöttünk osztotta széjjel. A következmény az lett, hogy néhány hónap alatt négy zsidót és három semlegest nyert meg-15-
