Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
Ezért a hallatlan és goromba arcátlanságért beírom az osztálykönyvbe! Közben már fel is rántotta az osztálykönyvet. Helni szólni próbált.- üljön már le, maga éretlen tacskó! Ezt tanulta a csukásoknál? És azt hiszi, félek tőlük? Itt, az osztály előtt mondom, hogy hármast kap történelemből.- Tanár ur!- Egy szót se, itt az ajtó, menjen az igazgatósághoz! Heini elvette a stenogrammot és nyugodtan kiment az ajtón. Erre senki sem számított. A tanár kifejezéstelen szemmel nézett az ajtóra, majd idegesen a katedrára ment. Valami nyugtalanság vibrált a levegőben... Moll óra vége felé visszajött az osztályba, helyére ment, mintha semmi se történt volna.. Alig csöngettek, tanárunk elhagyta a termet. Egy pillanat alatt Heini körül álltunk:- Mit mondott az igazgató?- Semmit! Csak átadtam a stenogrammot, az éppen elég, hogy Ítéletet formálhasson.- Mit? Stenogrammot? - kiáltották meglepetten minden oldalról. Heini rám mutatott:- Én mindent pontosan leírtam...- Ojvé - mondta Gill - akkor cifra dolog lesz az egészből! Rutmeier hátulról megfogta a karomat:- Kölök, minek Írtad le?- Felkért, hogy Írjak!- Moll maga kért fel? - Biccentettem.- Átkozott az a ravasz ördög mindenkin kifog! Izgatottan vártuk a fejleményeket. - Még szünetben hivattak az irodába.Történettanárunk égő arccal állott az igazgató előtt.- A Stenogramm a magáé? - kérdezte az igazgató.- Ipen.- Miért irta le?- Moll megkért, hogy Írjak le mindent.- Mindent leirt, pontosan?- Igen, igazgató ur, csak az utolsó mondatot nem tudtam befejezni, de úgy emlékszem, hogy igy hangzott: menjen az igazgatóhoz. Az igazgató felállt:-Eger, becsületszavát meri adni, hogy mindent leirt, úgy ahogy hallotta?- Igen.- Jó - elmehet. Ettől kezdve nem hallottunk az esetről. Károm nappal később Kelni elmondot- 16 -
