Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-12-01 / 12. szám
I Szabács vitéz vedéi lassan, lassan, lassan gyülekeztek. Elég furcsa öltözetük volt, a cserkész egyenruha gondosan eltakarva kék "gordo"-val, elegáns fehér kabáttal; volt aki még piros kézitáskát is hozott. Ea idegen keveredett volna közérk, könnyen azt hihette, hogy titkos jelszavunk az, hogy: "Jé, te is itt vagy?" annyiszor mondtuk el minden tag megjelenésekor, mire az ugyanígy válaszolt. A várakozás mint mindig, most is nehéz volt, hiszen harci tűz égett bennünk. 30 perces ácsorgás után egy vitéz ki is nyilvánította érzelmeit:"Kezdek éhes lennil" 5 perccel eme kijelentés után,gyakorlás-képpen. mintha már most kene bevennünk a varat, megrohantuk a kényelmes ^La Plata-i fapados vonatot és nagy^győzelmet aratva helyet foglaltuk. Mielőtt táltos tüz-paripánk száguldani kezdett volna, meggyőződtünk arról,ho;y egyik "Mátyás királyunk" sem maradt leíketten voltak: T.Kuki és M.Judith). Indulás után, hogy a vitézek harci kedve le ne lankadjon (magyarul:hogy el ne aludjunk!), nótára gyújtottunk. Leszállás után némi "átöltözés! műveletek" történtek az állomáson(egy tag fehér nadrágot húzotti) majd elindul tunk a Pereyra Parkba, a küzdelem színhelyére. Mielőtt megkezdődött a hadjárat,Mátyás király krónikása elmagyarázta nekünk, hogy miként építette a Magyarországra tömi készülő Mohamed szultán Szabács várát a Száva partján, és miért kell nekünk, Mátyás király vitézeinek elfoglalni a török erődöt. Egy kis erőgyűjtés után útnak eredtünk. Mentünk, mendegéltünk; mi "öregek" alig bírtuk az iramot, olyan lelkesen gyalogoltak a kicsik. Amikor a haditerep közelébe értünk, mindenki megkapta fegyverét(számát) valamint a "végleges Mátyás király" (M. Judith) utolsó tanácsát: "Gyerekek, ne féljetek, mindenki harcoljon és ne üljön egy bokor alatt és ne essen kétségbe, ha "hősi halált hal". Nagy csata volt, mindenki vitézül harcolt, meg kell adni, még a törökök is. De szerencsére nem fordult meg a történelem kereke; ismét a magyarok győztek. Evés után ki erre, ki arra sétált amig meg nem szólalt a gyülekezőre hivó sip. A két"hadvezér"beszámolt utolsó"hadjáratáról", vagyis a brazillal regőstaborról.. Nagyon élveztük a mesét és az uj játékokat, melyeket onnan hoztak. De a játéknak is vége lett és indulás haza. Előbb azonban még lelegeltünk egy közeli ibolya mezőt; mindenki vitt haza egy csokorral. Jót meneteltünk az állomásig: lábunk alatt a jó hudsoni por, oldalunkon a lapos tarisznya, karunkon a felesleges kiskabát, kezünkben virág csokor, fejünk felett ibolya illatból felhő, szivünkben pedig a nagyszerűen eltöltött nap emléke.- Egy résztvevő -SZABÁCS VIADALA
