Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
Svédek Hollandiában Egy verőfényes júliusi vasárnapon zöld nyakkendős magyar cserkészek sorakoztak fel a stockholmi St. Eriks székesegyház oltára előtt, hogy közös misében kérjék hosszú útjukra a jó Isten áldását. Szülők és ismerősök népes serege töltötte meg a templomot, az oltárnál pedig, - valószinüleg először - magyar cserkészfiuk ministráltak. így kezdődött a svédországi magyar cserkészek hollandiai tábora, amely az express vonaton folytatódott. Miután az oroszlánkölyköket (az Oroszlán Örs fiatal tagjait) bedugtuk barlangjaikba ( a hálókocsiba), magunk is elnyujtózkodtunk a kényelmes üléseken, s lassan elszenderettünk. Másnap reggel kinyitottuk a szemeinket, s Koppenhágába találtuk magunkat. Itt mar vártak ránk a malmöi cserkészek a tavalyi Jubileumi táborról régi ismerőseink. Hamburgban újabb magyar cserkészek csatlakoztak hozzánk, akik Dániából jöttek. Ezzel létszámunk 18-ra növekedett. így robogtunk Hollandia felé. Pár napot Utrechtben töltöttünk. Megtekintettük a város nevezetességeit, köztük a hires egyetemet. Ennek folyosóján egy igen szép emléktábla látható, amelyet 1956-ban a debreceni egyetemisták állítottak fel. A hét közepén elugrottunk egy napra Amsterdamba. A kikötő mozgalmas élete, a számtalan apró hajó mindannyiunknak kedves emléke marad. A repülőtérre is ellátogattunk, ahol megtekintettük a világhíres Repüléstörténeti Múzeumot. A nagy járkálásban megéheztünk. A gyomrok követelődző szavát hallva, a velünk tartó, bennünket kalauzoló Hollandiában élő cserkésztestvérünk elvezetett a Tsong - Wah - Low nevet viselő kinai vendéglőbe. A sokféle furcsa étel közül alig tudtunk választani, de végülis mindenkinek sikerült elűzni éhségét. Mire kiértünk az amszterdami állatkertbe, a gyomrok megnyugodtak, és az Oroszlán és Róka őrs tagjai vigan barátkoztak a kis oroszlán és róka-kölykökkel. Csodaszép mélytengeri halakat, polipokat és cápákat láttunk a hatalmas aquáriumokban. Az első hét végén autóra pakkoltunk és elindultunk Maarschenbergen közelében fekvő táborhelyünkre. A terület birtokosa, egy holland bárónő jóvoltából ideális táborhelyet kaptunk. Egymásután emelkedtek fel a sátrak a magas fűben. Sőt nemsokára a táborkapu, a zászlórúd, másnap meg már a konyha es az ebédlő is elkészült. Megkezdődött a napirend szerinti tábori élet. Játék, nótatanulás és kirándulás mellett a kiképzésnek is jutott idő. A kisebbek eleinte nehezen értették meg az előadottakat, néhány nap alatt azonban egészen belejöttek a magyar nyelvbe, amit a nóta tanulás meglehetősen elősegített. Étvágyban azután nem volt hiány a tábor folyamán. Nem tudott a szakács annyit főzni, - hogy minden el ne fogyjon.A fiuk kedvenc szórakozása a fürdés volt, A kastély melletti úszómedence rendelkezésünkre állt, csak a viz alacsony hőmérséklete szabott határt az uszkálásnak. A kiképzés után, rendszerint a késő délutáni órákban játék szerepelt a napirenden. Ilyenkor a fiuk legtöbbször "ütőmeccset" játszottak, amelybe annyira belemelegedtek, hogy csak a vacsorára hivó jel tudta őket a tisztásról elcsábítani. Az ebédutáni pihenőt legtöbbször levélírásra használtuk fel. Ez a ténykedés különösen a kisebbnek komoly feladatot jelentett, hiszen a magyar betűvetésben meglehetősen járatlanok voltak. Mivel a kiképzés keretében a cseiv készpróbék anyagén kivül magyar földrajzot és a nemzeti imádságokat is tanulták, Íráskészségük is meglepően javult a tábor folyamán.-12-folyt. köv. A lusta cserkész sorsa
