Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-06-01 / 6. szám

Mig legtöbbünk számára mostanában kezdődik a nyári táborok, akadályver­senyek, portyák,más szávai a nyári va­­káciá boldog időszaka, lent Ausztráli­ában álö cserkésztestvéreink már hosz­­szií hetek áta nyomják az iskola padja­it. Itt Eszakamerikában viszont, no mag Európában is zimankás tél volt az ár, amikor Pápuán, vagy ha ágy tetszik Borneán is tál a kenguru lakta auszt­rál kontinensen annyi magyar cserkész­­esemény történt, hogy nem is győztünk beszámolni ráluk a Magyar Cserkész ha­sábjain. Náluk akkor volt nyár. Bizonyára olvastatok Sydney -i csapatunk nagysikerű jubileumi estéjé­ről s igy az áj év táján megrendezett ottani jubileumi táborunk beszámolája sem kerülhette el figyelmeteket. Arrál viszont csak hírrovatunkban szerezhet­tetek tudomást, hogy néhány héttel ké­sőbb ájra tábor volt náluk. Az "Aust­ralian Association of Scouts in Exile" tehát az Ausztráliában élő exil cser­készek, az észtek, lettek, litvánok, oroszok, ukránok és mi magyarok, bo­nyolítottunk le háromnapos táborozást "Jamborette" néven január 28 és 30 kö­zött a Douglas Park-i táborhelyen. (A fenti nemzetközi cserkészszervezet el­nöke különben Bernhardt Béla bátyánk, ausztráliai országos m^bizottunk) .Ez­­áttal mi magyarok voltunk a találkozó főrendezői s igy kissé szégyenkezhet­tünk is volna, ha a vasárnap lezajlott táborszamlén történetesen nem mi kap­tuk volna az első helyezést. Nem is volt hiba tábori rend és tisztaság te­rén a magyar cserkészek és leánycser­­készék szépen díszített altáboraiban. Igaz, hogy másnap a nemzetek közötti akadályversenyen, melyen közel száz­­hász cserkész inoult, csak harmadik 10 helyen futottunk be az orosz és ukrán Őrsök után. Az is igaz, hogy kötél­­létra készités, sátorverés, zászlóval jeladás, elsősegélynyújtás, hordágyké­­szités, mindmegannyi cserkésztudományt felölelő teljesitmények kiértékelése ko­moly fejtörést okozott a hat nanzetisé­­gü C3erkésztisztekböl álló pontozóbi­zottságnak s végeredményben alig egy­két hibapont különbséggel álapitották meg a sorrendet. A tábortűz hat nyelven folyt le s ugyancsak hat nyelven harsantak fel a csatakiáltások is, melyek hallatára -mi itt fent északon legalább is igy pró­báljuk elképzelni - az ausztrál "bush" rengetegében tanyázó kenguruk ilyedten felriadhattak. A 1 ^sikerültebb számok a magyar, orosz, és ukrán leánycserké­szek népitáncai voltak. Február 26.-án este Bachmann Géza himeves hegedűművész, Hubay Jenő volt tanítványa rendezett kivánsághangver­senyt ausztráliai magyar cserkészeink javára a Marrickville-i Town Hall nagy­termében. Ugyancsak fellépett Tais Ta­ras operaénekesnö, a budapesti Operaház hosszabb ideig volt tagja, Ticho Tamás zongoraművész, az ausztrál televízió zenei igazgatója, valamint Gredula Já­nos, a könnyű zene egyik kimagasló é­­nekestehetsége. A zenei számokon kivül népitánc bemutató is volt. Hanzély Maja 12 éves kislány eredeti bujáki viselet­ben verbunkost táncolt, majd a magyar egyetemisták tánecsoportja arató táncot mutatott be. A műsor után a közönség bevonásával táncverseny következett,me­lyen még nagyapóék is rész tvettek .Auszt­ráliai cserkészeink a Magyar Cserkész Htján is szívből köszönetét mondanak a szereplő művészeknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom