Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-04-01 / 4. szám
A LÁTHATATLAN BARÁTNŐ. A következő, igen jói bevált játékot játszhatjuk évközben egy hónapon keresztül; vagy a tábor utolsó hetében; vagy egy kirándulás, portya stb. alkalmával. Játszhatjuk őrsi,raj vagy csapat keretben, táborban pedig mindenki. Maga a játék a következő: minden résztvevőnek a nevét papirra feiirjuk, s ezeket gondosan összehajtogatva egy csakjába gyűjtjük. Miután a vezető elmagyarázza a játék mibenlétét és szabályait, egyenként mindenki kihúz egyet s titokban elolvassa a ráirt nevet, a papirt pedig megsemmisíti. /Ha valaki sajátmagát huzza, visszateszi s újra húz!/ Akinek a nevét huztuk, annak leszünk a "láthatatlan barátnője". Feladatunk, hogy az ő tudta nélkül, apró kedvességekkel lepjük meg, pu.táborban csajkáját elmossuk, ágyát megvetjük, cukorkát dugunk a táskájába,stb. Leleményességgel millió és egy alkalmat fogunk találni. A lényeg csak az, hogy az illető ne vegye észre, hogy mi vagyunk a láthatatlan barátnői. Titokban, ügyesen, "láthatatlanul"muködjunk. Ez a játék, ha igazán átéljük, már nem is játék, hanem igazi cserkész életmuvészet. Ha például egy olyan leány nevét huzzuk ki, akit nem szeretünk. Megtanuljuk mégis valami kedveset tenni neki. Első napokban talán nen fog menni, de aztán látod a többiek izgatott titkos ügyködését s látod, hogy mér mindenki kapott kellemes meglepetest, jomagad is, s észreveszed, hogy szegény láthatatlan barátnőd egyre csalódottadban várja, hogy az ő barátnője is végre megnyilatkozzon. Akkor először talán sajnálatból csinálsz neki valamit, s aztán azon veszed észre magad, hogy milyen könnyen ment,jólesett örömet okozni, adni tudni még annak is, 8kit nem kedvelsz különösebben. Ebbe egyre jobban belejössz, s végül talán meg is szereted az illetőt. Vagy például: valaki egy olyan leány nevét húzta /nevezzük Enikőnek/,aki egy másik sátorban lakott. Abban a sátorban a többiek meg mind egymás nevét húztak ki, s mig mosakodni voltak, mindegyiknek a láthatatlan barátnője , bevetette az ágyát. Csak persze Enikőét nem, hiszen nagyon feltűnő lett volna a sátorba egy másik sátorból valónak bemenni, Enikő rögtön rájött volna, hogy ki az ő barátnője. így tehát az őrs, miután két reggelen keresztül látta, hogy Enikő ágya bevetetlen maradt, a harmadik naptól kezdve titokban ők maguk vetették be,-mig Enikő mosakodni ment,- a láthatatlan barátnője helyett. Az a kislánycserkész pedig, aki a Táborparancsnok nevét húzta ki,először egészen el volt keseredve: "Hát hogy tudok a Tpk. közeiébe kerülni anélkül, hogy észrevegye? " Végűi a következőt sütötte ki: minden reggel korábban keit fel,s még ébresztés előtt egy szál friss virágot tett a még alvó Tpk. ágyára. A feledékeny rajparancsnok pedig minden étkezés előtt a tányérján találta a beszedendő orvosságát» Ne éljünk azonban vissza a. láthatatlan barátnőnkkel! Ez nem is lenne cserkészies. Pl. ne "felejtsük" ott készakarva csajkánkat, hogy eimossa! Ugyancsak ne legyünk játékrontók. Előfordul, hogy valaki eiőbb-utóbb felfedezi, hogy ki a láthatatlan barátnője, ezt-14-
