Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-04-01 / 4. szám

"Ore ekábó!" Isten hozott Nigériába, a barátságos fekete cserkészek /és az óriásgyikok/ országába.

Burnuszokkal és arab cserkészjelvényekkel felszerelkezve érkeztünk meg Libya fővárosába, Tripoliba. A repülőtéren háromtagú cserkésztiszti küldöttség várt reánk és egy öregcserkész vámhivatalnok jóvoltából két perc múlva már a város felé száguldottunk. Sajnos csupán négy órát tölthettünk a városban, mert gépünk ment tovább, de ezt a rövid időt nagyon kellemesen töltöttük. Azt is közölték azonban velünk libyai barátaink, hogy ezt nem tekintik hivatalos látogatásnak, s elvárják, hogy a Magyar Cserkészszövetség legközelebbi küldöttsége legalább egy hetet tölt náluk. Máris meghívtak bennünket az 196<dben rendezendő Földközi-tengeri őrsvezetői Továbbképző Táborra.

A Szahara-sivatag felett éjszaka repültünk át. Az ut hét óra hosszat tartott, közben aludtunk is egy Kicsit, ami nagyon ránkfért. Akkor már három tábor volt mögöttünk: a németországi jubileumi tábor, a hollandiai Indaha, és a pánarab jamboree. Szóval kissé el voltunk piliedve, pedig még hosszú ut állt előttünk. Szerencsére Nigériában úri fogadtatásra találtunk. Az Ikeja repülőtérről egyenest a cserkész-főhadiszállásra vittek bennünket, mely Nigéria fővárosának, Lagosz-nak Yaba nevű külvárosában van. Szép földszintes épület, irodahelyiségekkel, könyvtárral és olvasóteremmel, s ami számunkra legkellemesebb meglepetés volt, "cserkész-szálió"-val. Mind a négyen külön szobát kaptunk. /El is felejtettem mondani, hogy küldöttségünk egyik tagja Tuniszból visszatért Francia-országba, s igy létszámunk Ü-re apadt./

A helyi szövetség helyettes vezetőtisztje, Mr.Brown látott bennünket vendégül reggelire, s ismertette velünk 8 napos nigériai tartózkodásunk zsúfolt programját. Még Jó, hogy az első napra semmi különösebb programot nem tettek, kivéve az esti találkozót 8 program-bizottság tagjaival. így tehát zuhany alá állva lemoshattuk magunkról az utiport és szúnyoghálóval fedett ágyunkba bújva nagyot alhattunk.

A szúnyogok ellen védve voltunk. Csoportunk egyik tagját azonban renckivül izgatta, hogy hogyan védekezünk a gyikok ellen. Az udvaron ugyanis, meg a verandán is, 30-á-O centi nagyságú feketehátu, piroshasu gyikok szaladgáltak, s időnként meg-megállva fekvőtámaszokat gyakoroltak. Ismeretien okból legtöbbjük Feri szobája előtt gyülekezett össze. így ragadt rá a "gyikok Királya" elnevezés.

Megnyugtatásunkra a cserkész-szálló őre, a szolgálatkész Augusztusz kögölte velünk, hogy a gyikok csak legyeket esznek. 0 mutatta meg azt is,

hogy hogyan kell a kissé berozsdásocbtt Bunsen-káiyhán főzni, mert önellátásra rendezkedtünk be a drága vendéglői Koszt helyett. Mint tapasztaltuk, az angol fontstening pénztermeteken elég nagy a drágaság. /Annál jobban jöttünk ki a francia frank-teruieteken, mikor odakerültünk./

Másnap délután cserkésztiszti fogadást rendeztek tiszteletűnkre a lagoszi kerület vezetői. Előtte a sajtó képviselőivel beszélgettünk. Fényképunt és a látogatásunkról szóló cikk a következő nap meg is jelent. A cserkészközpont olvasótermét a 65 összegyűlt csapatparancsnok és kerületi vezetőkjoL megtöltötték. Kölcsönös bemutatkozások és uavöziőbeszédek után az udvarra vonultunk s a pálmafák alatt körberakott székekre telepedtünk. Itt foiyt a változatos és szórakoztató program, ismerkedés, fényképezés, beszélgetés.Mint megtudtuk, a nigériai cserkészek számára látogatásunk nagy élmény voit.Bár cserkészetük jói meg van szervezve »külföldi látogatásra nagyon ritkán jutnak el, s hozzájuk is ritkán kerül külföldi látogató. Azok is inkább afrikaiak. Mi voltunk az eiső nem-afrikai és nemgyarmatositó cserkészcsoport,ameiy hivatalos látogatásra érkezett.

így azután nem csoda, hogy a megérkezésünk utáni harmadik napon rendezett nyilvános fogadásra csaknem ezer cserkész és civil sereglett össze. Komolyan mondom, majdnem szétszedtek bennünket. Mindenki le akarta magát fényképeztetni velünk. Annyi meghívást kaptunk, hogy a program-bizottságnak kellett közbelépnie és eldöntenie,hogy mire jut időnk. A sok meghivás közül az egyik legérdekesebb egy törzsfőnök házába szólt, aki egyúttal kiscserkész vezetőtiszt-heiyettes is volt. Vittek azután bennünket iskolákba, középületekbe, motorcsónak kirándulásra, főcserkészi ebédre, városnézésre,úgyhogy esténként már csak lihegni tudtunk a fáradtságtól.

Egy hétvéget Nyugat-Nigéria fővárosában, Ibadan-ban töltöttünk.

Az itteni cserkészek is Kitettek magukért. Minta csapatösszejöveteieket és dzsungel-portyát rendeztek számunkra, betettek a televízió műsorba.

/f oly t .köv ./-10-