Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-03-01 / 3. szám

1 azt hittétek, hogy én itt maradok nél­kületek? Zugó éljenzésbe tört ki a század s kapitányával élén vágtatott tovább, készen arra, hogy a poklokon is átvág­ja magát, csakhogy Magyarországba jus­son. Került is elég veszedelem utjukba. Egyszer az elfogatáspkra küldött ezre­den kellett átvágni magukat, máskor a megáradt folyón kellett keresztül úsz­tatni, mig mögöttük az üldözők zaja hallatszott. Aztán meredek hegyi uta­kon kellett kapaszkodniok. De szeren­csésen átjutottak a Kárpátokon és ha­zaérkeztek. Leszállva a lóról, mind­nyájan megcsókolták a haza szent föld­jét. Ez volt a Lenkei százada. Éppen jókor érkezett haza, akkor tört ki a harc. Szükség volt minden karra. A századot azonnal Szenttamás alá küldték, ahol a lázadó szerbek gyűl­tek össze. A tüzbe legelői a Lenkei százada rohant. A roham elején Fiáth főhadnagy kezéből kiesett a kard és lezuhant a lóról. hS huszárjai leugráltak lovuk­ról és fölemelték főhadnagyukat, aki halálsápadtan, behunyt szemmel feküdt a földön.- Főhadnagy ur I - kiáltották - térjen magához. Főhadnagy ur! Ugy-e, csak megsebesült? Fiáth fölnyitotta a szemét és azt suttogta szivére mutatva:- Itt ért a golyó, meghalok ha­zámért. Legszebb álmom teljesült. Ti pedig előre! Ezek voltak utolsó szavai. Meg­halt . A huszárok szilaj haraggal ro­hantak az ellenségnek. Sok rác fize­tett meg életével a főhadnagy éieté­­ért. így lett Fiáth Pompejusz huszár­­főhadnagy a magyar szabadság első vér­tanúja. Gondoljatok szeretettel rá! A TÁPIÓBICSKEI HŐS. 1849 április 4-ike volt. Ezt a számot véres betűkkel irta be a nemzeti a történelem könyvébe. Az előnyomuló magyar sereg Tápióbicskénél rátámadt az osztrákokra. Le az osztrák sereg nagyobb volt, mint a magyar s Nagykátáig visszaszo­rította honvédőinket. Akitor érkezett oda Damjanich tábornok, vitéz magyar seregével.- Mi az? Vissza! Nem szabad hát­rálni! - kiált a hős vezér. És rákiéit egy futó honvédre:- Gyáva fickó, hát te is magyar vagy? Az egész csapatot egyszerre meg­fordítja, eiőrezuditja s mint a ferge­­teg, rohan a honvéd az ellenségre. ágyúink me^dördülnek s az ágyuk mögött nyugodtan all Sebő alezredes ve­zetése alatt két század magyar huszár, a világ legszebb katonája. Le az ágyúgolyó nagyon bántja a németet. Kirendelt hát két század oszt­rák huszárt a mi tüzérségünk elkerge­­tésére. Az^osztrák lovasság élére Riede­­sel báró őrnagy áll. Hatalmas termetű óriási alak. Szinte megdöbbennek hu­száraink, amint a kardját kihúzza s lo­vasainak élén soraink felé robog. Huszáraink eléjük vágtatnak.Már­­már összecsapnak, mikor Biedesel meg­állítja csapatát s int Sebének: "Gyere ki egy szál kardra, ha mersz!" Sebő ismeri őt jól. Tudja, hogy nemcsak iszonyú ereje van, hanem kitű­nően viv is. Le azért halálos elszánt­sággal kiugrik a sorbol és int Ried- 8élnék:- Itt vagyok, elfogadom a ki­hívást. így parancsolja a magyar büsz­keség. ^Azzal nekimegy a német óriásnak. Az első összecsapásra egyik sem győ­zött. A második összecsapásra szintén sértetlenül maradtak. A harmadik összecsapásra egy­szerre vágott mind a kettő. Sebők meg­inog, jobbkarját elönti a piros vér,de nem bukik le a nyeregből. Biedsel hox­­tan esik le a lóról. A huszárok, látván vezérük győ­zelmét, "Rajta magyar!" kiáltással rá­vetettek magukat az ellenségre, mely tüstént megfordult és elszaladt..-6-

Next

/
Oldalképek
Tartalom