Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-03-01 / 3. szám
1 azt hittétek, hogy én itt maradok nélkületek? Zugó éljenzésbe tört ki a század s kapitányával élén vágtatott tovább, készen arra, hogy a poklokon is átvágja magát, csakhogy Magyarországba jusson. Került is elég veszedelem utjukba. Egyszer az elfogatáspkra küldött ezreden kellett átvágni magukat, máskor a megáradt folyón kellett keresztül úsztatni, mig mögöttük az üldözők zaja hallatszott. Aztán meredek hegyi utakon kellett kapaszkodniok. De szerencsésen átjutottak a Kárpátokon és hazaérkeztek. Leszállva a lóról, mindnyájan megcsókolták a haza szent földjét. Ez volt a Lenkei százada. Éppen jókor érkezett haza, akkor tört ki a harc. Szükség volt minden karra. A századot azonnal Szenttamás alá küldték, ahol a lázadó szerbek gyűltek össze. A tüzbe legelői a Lenkei százada rohant. A roham elején Fiáth főhadnagy kezéből kiesett a kard és lezuhant a lóról. hS huszárjai leugráltak lovukról és fölemelték főhadnagyukat, aki halálsápadtan, behunyt szemmel feküdt a földön.- Főhadnagy ur I - kiáltották - térjen magához. Főhadnagy ur! Ugy-e, csak megsebesült? Fiáth fölnyitotta a szemét és azt suttogta szivére mutatva:- Itt ért a golyó, meghalok hazámért. Legszebb álmom teljesült. Ti pedig előre! Ezek voltak utolsó szavai. Meghalt . A huszárok szilaj haraggal rohantak az ellenségnek. Sok rác fizetett meg életével a főhadnagy éietéért. így lett Fiáth Pompejusz huszárfőhadnagy a magyar szabadság első vértanúja. Gondoljatok szeretettel rá! A TÁPIÓBICSKEI HŐS. 1849 április 4-ike volt. Ezt a számot véres betűkkel irta be a nemzeti a történelem könyvébe. Az előnyomuló magyar sereg Tápióbicskénél rátámadt az osztrákokra. Le az osztrák sereg nagyobb volt, mint a magyar s Nagykátáig visszaszorította honvédőinket. Akitor érkezett oda Damjanich tábornok, vitéz magyar seregével.- Mi az? Vissza! Nem szabad hátrálni! - kiált a hős vezér. És rákiéit egy futó honvédre:- Gyáva fickó, hát te is magyar vagy? Az egész csapatot egyszerre megfordítja, eiőrezuditja s mint a fergeteg, rohan a honvéd az ellenségre. ágyúink me^dördülnek s az ágyuk mögött nyugodtan all Sebő alezredes vezetése alatt két század magyar huszár, a világ legszebb katonája. Le az ágyúgolyó nagyon bántja a németet. Kirendelt hát két század osztrák huszárt a mi tüzérségünk elkergetésére. Az^osztrák lovasság élére Riedesel báró őrnagy áll. Hatalmas termetű óriási alak. Szinte megdöbbennek huszáraink, amint a kardját kihúzza s lovasainak élén soraink felé robog. Huszáraink eléjük vágtatnak.Mármár összecsapnak, mikor Biedesel megállítja csapatát s int Sebének: "Gyere ki egy szál kardra, ha mersz!" Sebő ismeri őt jól. Tudja, hogy nemcsak iszonyú ereje van, hanem kitűnően viv is. Le azért halálos elszántsággal kiugrik a sorbol és int Ried- 8élnék:- Itt vagyok, elfogadom a kihívást. így parancsolja a magyar büszkeség. ^Azzal nekimegy a német óriásnak. Az első összecsapásra egyik sem győzött. A második összecsapásra szintén sértetlenül maradtak. A harmadik összecsapásra egyszerre vágott mind a kettő. Sebők meginog, jobbkarját elönti a piros vér,de nem bukik le a nyeregből. Biedsel hoxtan esik le a lóról. A huszárok, látván vezérük győzelmét, "Rajta magyar!" kiáltással rávetettek magukat az ellenségre, mely tüstént megfordult és elszaladt..-6-
