Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-12-01 / 12. szám

- Roland lovag!.. (folyt,l5.old.) A foglyok a nagy némaságra kibá­torkodtak helyükről s perc múlva cso­dálkozó kiáltozásuk felverte az üres termeket. Lélek sem akadt a várban. A fegyverteremben garmadaba öntve hevert a sok összerabolt kincs, eg^r pergament lapot vetett valaki oda őrzőjükül. nA szegények imája mossa le róluk a vért!" Félóra múlva már utón voltak a kiszabadultak. Előttük az ösvényen egy zarándokféle haladt, ak} közeled­­tükre befordult az erdőbe. És Guiscard lovagról, haramiáról nem hallott, fur­csa módon, többé emberfia. Eltűntek, mint a foszló lidércnyomás; elmúlt a tavasz, a nyár, ősz és senki sem állí­totta meg fegyverrel a városokat s az uj karácsonyt nem háborította mint ad­dig, véres tett. A püspök ünnepi misébe közben,ott a fényes metzi székesegyházban önkén­telenül arra a másik misére gondolt, fenn a hegyek között,a rablóvárban. Még akkor is ezen mélázott, amidőn ki­felé haladva áldást osztogatott. ^ A templomküszöbön egy szőrcsuhás zarán­dok hajolt^előtte a földig. Elvadult hajbozontját, szakállát a nap fakóra szívta, ruháján végtelen távolságok po­ra tapadt. A püspök megállt mellette. Sokáig nézte, aztán fejet csóválta,tű­nődve megszólalt:- Ismerlek, testvérem, de nem tu­dom ki vagy? « Szegény bűnös, atyám, s nincs nevem! - mormolta a zarándok. - Bo­csásd el békességben szolgádat! Csakhogy ez a lovag most kard helyett keresztet tartott maga elé s amerre ment, nem vérrózsa, hanem ima fakadt. Testét nem ékesítette disz , lábát nem fedte saru, mert ő már min­den földi hivságon túl követte a lel - kék Urát. így és eképpen jegyezték fel anno 1210 a krónikások a francia Roland lovag históriáját, akinek élete fordult meg egy csodálatos karácsony éjszakáján. 2. Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján 'örüljetek, örvendjetek: a kis Jézus ma született. 3. Jézus ágyán nincsen paplan, jaj de fázik az ártatlan. Hogy is lehetne dunyhája: elveszett a báránykája. 4. A kis Jézus aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja két kezével ápolgatja, lábaival ringatgatja. A főpap áldóan érintette meg a FIGYELEM! vezeklő fejét: ----------------------------­- Menj a Mennybéli kegyelmével!­­suttogta befelé fordulva. Az elbocsájtott már távol haladt a havas utón, amikor az egyháznagy rá­döbbent kilétére. Kérjük azon olvasóinkat, akiknek Márton Lajos féle cserkész levelező­lapuk vagy akár sorozatuk van, hogy a­­zokat rövid időre bocsássák a "Magyar Cserkész" rendelkezésére a szerkesztő­ség cimén. (folyt.6.old.) mint más könyvet szoktál, csak szemeddel, hanem lelkeddel is. Jézus életében, cselekedeteiben, szavaiban törekedjél meglátni a belső összefüggéseket, azon érzelmeket, melyek ezeket kiváltották és kisérték, egyszóval: törekedj meg­ismerni Jézus belső gondolat- és érzésvilágát. Meglátod, életed szebb, teljesebb és boldogabb lesz.- 16 -Jó elmélkedést és jó munkát! Ádám Atya

Next

/
Oldalképek
Tartalom