Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-12-01 / 12. szám

A zászlóra gondolunk... A montreali 23-as fink és 37-es leányok 1961 november 5.-én csapatzászlót szenteltek. Régi csapattagok sokesztendős kitartó munkájára építve, s újak lelkesedésével gyarapodva vált valósággá régi álmuk. Útjuk a szokottnál nehe­zebb volt, több akadályt kellett leküzdeniük. De ennyivel boldogabb volt most ünnepük, es ennyivel több szeretet sugárzott feléjük mindazoktól, akik ünne­pükben osztoztak. - Mi pedig, a Szövetség vezetői, ennyivel több testvéri büszkeséggel tekintünk feléjük, és köszöntjük őket ünnepük alkalmából. Fiuk és Leányok, Montrealban vagy messze Montrealtól, akik szentelt csa­patzászlók alatt sorakoztok, vagy akik ilyen zászlók után áhitoztok, álljatok meg egy-egy percre munkátok közepette.^ Álljatok meg, és gondoljatok zászló­tokra. Gondoljatok arra, ho^y a zászló^társadalmunk jelvényei között ^első helyet foglal el a megbecsülés sorrendjében. Gondoljatok arra, hogy döntő csa­tákban a felemelt zászló jelentette a győzelmes előretörést, a sikert, a szebb életet. Aki magasra emeli, és akik körülötte csoportosulnak, azok a legkemé­nyebb vitézek; nemcsak hprci Ügyességben, de lelki tulajdonságokban, bátor­ságban, hűségben, körültekintésben és áldozatkéeségben egyaránt. Gondoljatok arra, hogy a zászló a templomok ormán, a kereszt alatt, Jstenben bizást jeleit, és földi céljainknál: az 6 szá6Óék& Szerinti követését. Es végül újra meg új­ra gondoljatok arra, hogy a -ds-aftó Äöpkätok közepette, a mindennapi élet fela­datai és nehézségei közepette ugyanazt jelenti, mint az ünnepeken, vagy a dön­tő csatákban. , * Igen, a zászló a legjéléntősebb szimbólum. Ahogyan azonban lehet a jó­nak, éppenugy lehet a rossznak is szimbóluma. Hogy a jónak, vagy a rossznak, hogy erénynek vagy gonoszságnak^ hogy dicsőségnek va^y szégyennek a szimbólu­ma-e, az azoktól függ, akik a kasxíőt keáBJcben tartják, körülveszik, és köve­tik. Amikor megszentelik, függ azokból, áfefck eszményeiket a zászlóra mint szimbólumra átruházzák. Később peüjJ,függ élőktől, akik a zászló után szegőd­ve ugyanezeket az eszményeket magüfcévá teszik^ és azok szerint élni készek. Gondoljatok arra, hogy 195fe november ^-őit és 5-én magyar honban forró i­­mával és piros vérrel megszentelt z^zlókat tépett ,le a pogány zsarnokság. Ma­gyar és keresztény zászlók bukták le, hogy heSLyüket u gonoszság és a gyűlöl - ködés jelvényei bitorolják. C-óndólíatok azonbaj* arra,is, ha a zsarnokság köz­épületeinkről le is téphette zászlóinkát, ha volt is annyi hatalma, hogy a­­zókat iskoláinkból és templomaidból kiparancsolhatta, annyi hatalma ^ még­­sincsen, hogy azokat népünk 1 QlkÓb(?l kitépje. •,Népünk szikében a régi zászlók még tisztábban, még eszményibben, kiég több megbecsülésben lobognak, mint ha díszes palotákon és árbócokon lengedeznének. - Bzépt van hogy mi is itt szabadföldön, uj zászlókat vágytak' a régiek képesté, Hjakat hímezünk, és újakat bontunk az elveszettek helyébe. Sjzért van, hogy november elejéiK évről-évre cserkészzászlók emelkednek a magadba, hazafelé'biztatást intve, mimagunkat pe­dig jó és jobb munkára ösztönöd^;. -Egyet soha el ne feledjet飣®pa zászló nem hiúságotok, hanem eszményeitek jelképe. Nem minden zászló lobog egyformán^magasan, és nem mind vagytok egy­formán erősek. Közöttünk az erősebbnek inkább kötelessége a szerénység, mint a gyengének. Úgy illik az erősebbnek, hogy a gyengébbet példaadással, elnéző megértéssel, és adott esetben tettel segítse. Ha kisértést éreztek, hogy a testvérzászlét lélekben lejjebb tegyétek, vagy meggondolatlanul lejjebb rán­gassátok, úgy ne feledjétek, hogy ezáltal saját zászlótok csak viszonylagosan látszik majd magasabbank. Á valóságban ezzel a magatokét egy hüvelykkel sem emeltétek, eszményeitekhez közelebb egy gondolattal sem jutottatok. Sem a ma­­gyarabb magyarhoz, sem az emberebb emberhez, sem pedig az Ur Istenhez. 23-as Fiuk! és 37-es Lányoki Szent Lászlóban és Szent Margitban.a ^ jók között is a legkiválóbbak közül választottatok példaképet magatoknak. Önkéntes elhatározásból igy magasra szabtátok kitűzött céljaitok és teljesítményeitek mértékét. Segítsen az Ur gondviselő keze benneteket, hogy belső értékben min­denkor ehhez a magatok által választott mértékhez igazodhassatok. A zászlóitok iránt érzett örömteli tiszteletben, valamint szüléitek Szervező Testületeitek büszkeségében szívből osztozva, szeretettel köszönt kiván Jó munkát! Montreal, 1961 november 5.-én. Miklós bá és és- 12 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom