Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

»eg pedig: "Á, ne menj templomba, ne légy unalmas..." s Te taxán már sze­gy eled is, nem is mennél de "muszáj". Ne igy fogjuk meg a problémát, te­gyünk egész biztosak dolgunkban. Mind­nyájunkat Isten teremtett, tehát azt kell tennünk, amit Isten rendelt, s Ő pedig azt rendelte, hogy 6 nap munka után a hetediket megszenteljük, Neki szánjuk. Ha összeadnánk, hogy mennyi időt töitixnk szórakozással, vagy öl­tözködéssel, vagy hasonlókkal, látnánk mennyivel kevesebb időt fordítunk Is­tenre, akitől végeredményben legjobban függünk. Most még ezt a kevés időt is "eispóroljuk" Tőle? Hát nem szégyeljuk el magunkat erre gondolva? Mi mindent köszönhetünk Neki: egészségünket, fia­talságunkat, eszünket, szabadságunkat, s ha imádkozunk, rendszerint nem is hálát adunk, hanem még kérünk /jó bi­­zonyitványt, vagy ezt, vagy azt/. Az­zal adjunk háxát Neki, hogy összesze­dett, igaz lélekkel hiszünk és vagyunk vallásosak. Ez aztán biztonságot, lel­ki egyensúlyt, békét ad, ami ki fog su­gározni belőlünk, s a "moderneket" is gondolkodóba ejti, akik csak kifelé oy nagyhanguan biztosak, belül bizonyta­lanok, tele vannak kételyekkel, titok­ban megcsodálnak, s talán titokban ei is kezdenek követni. így aztán eleget teszünk "köteles­ségeinknek melyekkel Istennek tarto­zunk". Egy cserkésztől a mozgalma el­várja, hogy magyarságáért kiálló ma­gyar legyen, éppúgy megkívánja, hogy öntudatos, Krisztusról bármikor tanú­ságot tevő vallásos legyen. Ismeritek­­e Sik Sándor ezt a szép verssorát: "Az Isten küld testvéreim Tinéktek, hogy sugarai eleven tüzét, amik arcáról sze­membe égtek, sugározzam csendesen szer­teszét a testvéreknek, akik az éjben járnak az Isten küldött szentjánosbo­gárnak! " Nem szép feladat ez? Próbáljuk be­tölteni! te, M. Gorbánye Pap va gyok, mester va-gyok, e-gyet-két-tót aza-bad aaól-m. A leányok körbe állanak. Egy a középen. Az énekre forogni kezdenek, a vége felé mind sebesebben. Mikor aztán forgás közben szoknyájuk kiterül, hirtelen le­guggolnak. A körbenálló most megszólít egyet. így beszélgetnek: Hogy a kakas? — Három garas. Hát a tyúk? — Az is úgy. Hát a legény? — Egy pár lepény. Hát a leány? — Egy zsák csalán. Aki nevet, zálogot ad. QRSI SZINIKLÜATIÁR vagy: ismered magadat? Mindenki kap egy feladatot és két percnyi gondolkozási időt. Utána " el­­játsza " a feladatot az őrs előtt anél­kül,hogy bérmit is szólna hozzé /néma­­j áték/. Például: Az állomáson a jegypénz­tár előtt állsz és keresed a pénztár­cádat . Elkéstél az összejövetelről és megmagyarázod az őrsvezetődnek,hogy mi az oka. Reggel van,cseng az ébresztőóra , felkelsz. Édesapád előtt állsz és megmondod neki,hogy játék közben betörtélegy ab­lakot és mindjárt jön Kovács néni az ablak árát követelni. Esőben meggyujtod a tábortüzet. Mialatt a táborban konyhás voltál, meglátogatott " Kozma ur " és jön aki­éhezett őrs ebédet követelve / de már érzik a szagból a történteket /. Kiránduláson elvesztetted az utat. Hirtelen megharagitanak. Elcsodálkozol valamin. Stb. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom