Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-07-01 / 7-8. szám
t NÉPI GYERMEKJATEV /Kiscserkész raj- és őrsvezetők figyelmébe!/ A gyermekek körbe állanak; egy a középre áll. A kör énekel. A középen álló az ének szavára először ugrik egyet, majd csipőre teszi a kezét, utánozza a fésülködést és a aosakodást, végül odafut valaaelyik kislány vagy kisfiú elé s annak a kötőjébe negtörülközik. Most ez áll be a középre s újra kezdik a játékot. Ez a játék azért nagyon kedvelt a gye rekek között, nert igen szeretnek "szere - pelni", aki pedig a középen áll, az "szerepel". He küldjétek a gyerekeket játszani EGIEDÖL; nagatok is játszatok velük! A dalian a következői T—1 J 7 7\ J—r f—PT"!"“-, f i Y 'II * J J~h J....r> * ’I Te hart ilí Tornászd *<*3 * * om sza m W T • -0------ugorja Ti- szatjQ két aranj p^lcaka V ( * I I 1 1 - J-—1— 1—Li-------51 Ai ■rtrt i A__M_1_i 1 ■ ■ m mi_._L21 =9= TfcSül-kódje-l rxoiQ- Wo4j« I jólmtgjó'Kil közzé!| fol^t. 15.Oldalról jünk sátrat ott, ahol akarunk. A parton táborozunk le, pár lábnyira a selyemfövényre ki-kicsapó hullámoktól. A nap lassan lecsúszik a nyugati partok felől s a vacsora utáni homályból mécsesként gyulnak ki a tiszta fényű csillagok. A tenger partján itt is, ott is világosság látszik,egyikmásik mintha tábortűz lenne. Most vesszük csak igazán észre, milyen gyönyörű ez az öböl, s hogy mennyire körülöleli a part. S hogy a tenger felől megmozdul a leyegő, halkan indul szánkon a régi tábortűzi dal ^Szellő zug tával, alszik a tábor..." S a feleségem már nem is válaszol a kérdésemre: hány magyar cserkész énekli majd 1963-ban sátrunk helyén ugyanezt a dalt? Másnap korán ébredünk, szeretnénk időben indulni Delfi felé. Reggeli után körülnézünk az öbölben. A fák alatt cserkész tábortüzek maradványait leljük: körben rakott márványdarabokat. A tengerpart ugyanilyen fehér márványkövekkel dicsekszik lépten-nyomon. Romokat viszont sehol sem látunk, s egyetlen márványdarabon sem fedezzük fel az emberkéz munkáját, de nem is tudunk arról, hogy v laha is ezen a helyen emberi telepü - lés lett volna. A rejtély nem is oldódik meg csak akkor, amikor a Kynosura félsziget fehér szikláira kapaszkodunk föl, hogy' néhány fényképwfelvételt készítsünk az öbölről:csupa fehér, hófehér márványsziklán járunk.Minden márvány körülöttünk, tiszta hófehér márvány. A pineák között talált márványdarabok; a partszegély kövei, kavicsai mind innen töredeztek le. Kattan a kis fényképezömasi - nánk, jóllehet tudjuk, ezt a képet nem lehet megörökíteni, talán valamelyik Isten-áldotta kezű festő ecsetje lophatna le valamit. Táborbontásunk épp olyan szomorú, mint első cserkésztáborozásunk utolsó napja volt. Feleségem is, magam is minduntalan találunk valamilyen okot arra, hogy huzzuk az időt. JÓ volna itt maradni; ha már örökre nem,legalább az 1963-as jamboreeig. Dél is van már, amire Marathon községben hajkurászunk egy árva képeslevelezőlapot, hogy megírjuk Bodnár Gábornak: megnéztük az 1963-as cserkész világjamboree helyét, a görög cserkész-szövet - sóg jól választott, s küldheti, ide nyugodtan küldheti fiait. Marathon, 1961. május. Sztáray Zoltán-18-
