Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-07-01 / 7-8. szám

t NÉPI GYERMEKJATEV /Kiscserkész raj- és őrsvezetők figyelmébe!/ A gyermekek körbe állanak; egy a kö­zépre áll. A kör énekel. A középen álló az ének szavára először ugrik egyet, majd csipőre teszi a kezét, utánozza a fésülkö­­dést és a aosakodást, végül odafut vala­­aelyik kislány vagy kisfiú elé s annak a kötőjébe negtörülközik. Most ez áll be a középre s újra kezdik a játékot. Ez a játék azért nagyon kedvelt a gye rekek között, nert igen szeretnek "szere - pelni", aki pedig a középen áll, az "sze­repel". He küldjétek a gyerekeket ját­szani EGIEDÖL; nagatok is játszatok velük! A dalian a következői T—1 J 7 7\ J—r f—PT"!"“-, f i Y 'II * J J~h J....r> * ’I Te hart ilí Tornászd *<*3 * * om sza m W T • -0------ugorja Ti- szatjQ két aranj p^lcaka V ( * I I 1 1 - J-—1— 1—Li-------51 Ai ■rtrt i A__M_1_i 1 ■ ■ m mi_._L21 =9= TfcSül-kódje-l rxoiQ- Wo4j« I jólmtgjó'Kil közzé!| fol^t. 15.Oldalról jünk sátrat ott, ahol akarunk. A parton táborozunk le, pár lábnyira a selyemfövényre ki-kicsapó hullámoktól. A nap lassan lecsúszik a nyugati partok felől s a vacsora utáni homályból mécsesként gyulnak ki a tiszta fényű csillagok. A tenger part­ján itt is, ott is világosság látszik,egyik­­másik mintha tábortűz lenne. Most vesszük csak igazán észre, milyen gyönyörű ez az ö­­böl, s hogy mennyire körülöleli a part. S hogy a tenger felől megmozdul a leyegő, hal­kan indul szánkon a régi tábortűzi dal ^Szel­lő zug tával, alszik a tábor..." S a fele­ségem már nem is válaszol a kérdésemre: hány magyar cserkész énekli majd 1963-ban sátrunk helyén ugyanezt a dalt? Másnap korán ébredünk, szeretnénk idő­ben indulni Delfi felé. Reggeli után körül­nézünk az öbölben. A fák alatt cserkész tá­bortüzek maradványait leljük: körben rakott márványdarabokat. A tengerpart ugyanilyen fehér márványkövekkel dicsekszik lépten-nyo­­mon. Romokat viszont sehol sem látunk, s egyetlen márványdarabon sem fedezzük fel az emberkéz munkáját, de nem is tudunk arról, hogy v laha is ezen a helyen emberi telepü - lés lett volna. A rejtély nem is oldódik meg csak akkor, amikor a Kynosura félsziget fehér szikláira kapaszkodunk föl, hogy' néhány fényképwfelvételt készítsünk az öbölről:csu­­pa fehér, hófehér márványsziklán járunk.Min­den márvány körülöttünk, tiszta hófehér már­vány. A pineák között talált márványdarabok; a partszegély kövei, kavicsai mind innen tö­redeztek le. Kattan a kis fényképezömasi - nánk, jóllehet tudjuk, ezt a képet nem lehet megörökíteni, talán valamelyik Isten-áldotta kezű festő ecsetje lophatna le valamit. Táborbontásunk épp olyan szomorú, mint első cserkésztáborozásunk utolsó napja volt. Feleségem is, magam is minduntalan találunk valamilyen okot arra, hogy huzzuk az időt. JÓ volna itt maradni; ha már örökre nem,leg­alább az 1963-as jamboreeig. Dél is van már, amire Marathon községben hajkurászunk egy ár­va képeslevelezőlapot, hogy megírjuk Bodnár Gábornak: megnéztük az 1963-as cserkész vi­­lágjamboree helyét, a görög cserkész-szövet - sóg jól választott, s küldheti, ide nyugodtan küldheti fiait. Marathon, 1961. május. Sztáray Zoltán-18-

Next

/
Oldalképek
Tartalom