Magyar Cserkész, 1960 (11. évfolyam, 6-12. szám)

1960-06-01 / 6. szám

Miklós még egy üzenetet akart to­vábbítani, amikor baj történt; egy hir­telen szélroham nagyot rántott a fenyő ágán, és elszakította a kötelet. A kö­téldarab ráakadt egy másik ágra, és a széllökések összegubancolták. Tóni nem tudta kiszabadítani, több kötelük pe­dig nem volt. Rövid sikertelen próbál­kozás után továbbindultak. Közben a fe­nyőágat össze-vissza lengette a szél - Laci nagy csodálkozásáraj mert nem tu­dott a "jelekből" semmi értelmeset ki­okoskodni. Egy idő múlva rájött, hogy valami nincsen rendben, az órájára néz­ve pedig észrevette, hogy már indulnia kell a következő feladat végrehajtásá­ra. így a fáról lemászva Karcsiért in­dult. Karcsi leadta a ...-.- jelet, a­­mely az állomás bezárását jelenti, majd összehajtotta a jelzőzászlót, és Laci­val együtt elsietett a besenyő tábor i­­rányéba. + + + Közben Miklós közeledett a szaka­dék bejáratához. A két őr hallotta u­­gyan a mozgást, de azt hitték, hogy a saját csapatuk jön vissza, igy nem vi­gyáztak. Miklósék támadása, amelyet Ro­bi is támogatott a másik oldalról, tel­jesen váratlanul érte őket. Rém is volt idejük védekezni. Robi örömmel üdvözölte a magyar csapatot. Miklós kemény kézszoritással fejezte ki elismerését, hiszen a siker jórészt Robiék morzetudásának volt kö­szönhető. Gyorsan megbeszélték a to­vábbi terveket. Robi ismertette a be­senyő tábor védelmének felépítését. Hoz­zátette, hogy Karcsi és Laci meghatá­rozott időben látszattámadást intéznek a túloldalról a tábor felé. Miklós még két fiút küldött e cselekmény támogatá­sára. A többiek pedig - ügyesen fedez­ve magukat - a besenyő tábor felé in­dultak. Röviden el lehet mondani, ami ezután történt. A terv sikerült! Laciék támadása meglepte és teljesen lekö­tötte a tábor védőit, igy Miklósék elfoglalták s meg­szerezték a rejtett kin­cset. Sőt még elegen ma­radtak ahhoz, hogy a tá­borba visszatérő besenyők ellen tartsák magukat, e­­gészen a harc lefújásáig. Amikor meghallották a távoli kürtszót, tudták, hogy övék a győzelem! Karcsi rögtön el is rohant a jelzőállomáshoz; kibontotta a zászlót és leadta: "GYŐZTÜNK!! ! " + + + Este a tábortűznél békességben ül­tek egymás mellett a magyarok és a be­senyők, s felelevenítették az elmúlt csata izgalmait. A besenyőknek fúrta az oldalát a kíváncsiság, nem tudták elképzelni, hogyan neszelték meg a ma­gyarok a tervüket, és hogyan tudták az egészet ellenük fordítani. Géza bá Ro­bira mutatott, aki felállt, és mesélni kezdett: "Mikor meghallottuk, hogy cser­­készjáték lesz, elhatároztuk, hogy va­lamiképpen hasznosítjuk morze-tudásun­­kat. A terepet már nagyjából ismertük, így nem volt nehéz reggelj mikor a tá­borok helyét megtudtuk, néhány olyan helyet találni, ahonnan ide-oda lehe­tett morzézni." Elbeszélte, hogy merre voltak az állomások, és hogyan adtak már délelőtt is hasznos tájékoztatást a magyar tá­borba a harcról. A szakadékon keresz­tüli támadást egy szerencsés véletlen folyamán sikerült kihallgatniuk. Végül elmondta a támadás részleteit. A fiuknak nagyon tetszett a szem­füles "fecskék" haditette. Az egyik fiú megkérdezte: -"Sok időtők nem volt, ho­gyan tudtatok ennyi üzenetet továbbí­tani? Zászlóval különösen lassú az a­­dás!" Robi mosolygott: -"A játék előtt néhány-betüs rövidítéseket beszéltünk meg mindarra, amiről gondoltuk, hogy gyakran előfordulhat a nap folyamán.Ez egyúttal azt is biztosította, hogyha a másik fél észrevesz, ne értse meg az ü­­zenetet." A "fecskék" voltak a nap hősei. Az egybegyült csapatok hangos "huj-huj­­hajrával" búcsúztatták őket. - Hazafe­lémenet Réti odasugta Karcsinak: -"Fogadni mernék, hogy mindegyik csa­patban ki fog törni a morzeőrület. Jó lesz továbbfejlesztenünk magunkat, ne­hogy valaki kifogjon rajtunk!" - Kar­csi mély meggyőződéssel bólintott. Morze Muki-7-

Next

/
Oldalképek
Tartalom