Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)

1959-05-01 / 5. szám

A csillagos ég titkai Május van - szép tavaszi idő Eu­rópában és Északamerikában. Ilyenkor már érdemes kirándulni, táborozni men­ni. Ideje hát, hogy ismét folytassuk felfedező utunkat is a csillagos égen. Az elmuit alkalmakkor az égboltozat^ déli része felé irányoztuk figyelműn­ket. Jó azonban a változatosság a ki­rándulások útvonalában. így mi is for­duljunk meg, miután üdvözöltük a múlt­kor megismert csillagokat és tekintsük meg az északi vidékek csillagait is. /Sajnos, azokat köztetek, akik a föld­gömb déli országaiban laktok, ma ott­hon kell hagyjunk. Nemsokára azonban veletek megyek ki egy csiilagnéző por­tyára./ Kezdjük utunkat ismét egy isme­rőssel - remélem legalábbis, hogy a Nagy Göncölszekér már ismerőse minanyá­­jatoknak. Ka nem, akkor is hamar meg­látjátok hét jellegzetes csillagát ma­gasan az égen: környékünkön alig van más erősfényü csillag. A négy, kissé szabálytalan négyszöget alkotó csillag jelképezi a szekér négy kerekét, az e­­löttük kinyúló három, a szekérrudat. A szekérrud középen eltörött. A törési nél a nagy csillag közvetlen szomszéd­ságban van egy apró, gyenge csillag. Jó a szemed? Ezen kipróbálhatod: látod a gyenge csillagot? Nem mindenki tudja észrevenni! Sok csillagnak arab neve van /a középkorban az arabok voltak a csillagászat legfőbb művelői/: igy e­­zeknek is: Mizár és Álkor. - Talán már hallottad, hogy a nagy GÖncölszekeret Nagy Medve néven is emlegetik. A hét csillag még nem elég ahhoz, hogy - ha bő képzelettel is - meglássunk egy med­vét az égen. Valóban a szekér a medvé­nek csak egy részét képezi: a hátát és a farkát. A lábait és a fejét szintén kiveheted, ha a rajz alapján figyel­mesen szemugyre veszed a környező gyengébb csillagokat: a szekér " első kerekeitől egy negyeakörben fekvő sor indul ki: ez a medve hátsó iába, egy hozzá hasonló másik sor az első lába, "a szekér mögött" néhány csillag a fe­jét jelképezi. Nem hasoniit szerinted medvéhez? Szerintem se nagyon. Érde­kes azonban, hogy nemcsak az ókori gö­rögök és rómaiak véltek medvét látni az égbolt eme helyén, hanem tőluk messze távolban élő népek is:igy pél­dául az északemerikai indiánok is u­­gyanezeket a csillagokat nevezték el nagy és kis meuvének. Nem különös? Ha viszont valaki jól ismeri a valódi medvéket, nagyon le fogja torkolni a csillagképek einevezőit felületessé­gükért: ha az utóbbiaknak hiszunk,ak­kor a Nagy Medvének szép hosszú farka van, akárcsak egy rókának /a szekér rudje/. A valódi medve farka viszont rövid, még csak "nyúlfarknyi" sincs. Elgondolkozhatsz, hogy hogyan került ez a "csalás" az égboltra. Hagyjuk azonban a töprengéseket és nézzük meg a szekeret gyakorlati szempontból is. Utazni ugyan nem u­­tazhatunk rajta, de útjaink sorául nagy segítségünkre lehet az égtájak megál­lapításánál. Ha a szekér "hátsó ten­gelyét" képzeletben meghosszabbítjuk, amint azt a mellékeit rajzon tollal tettem, s a két csilxag távolságát f * / + I t I I I r i I i T I I I * hrtl-J./fj. I A Nagy Göncölszekér és a Sarkcsillag későtavaszi estéken négyszer rámérjuk, egy egyedülálló fé­nyes csillaghoz jutunk. Ez a Sarkcsil­lag, amely arról nevezetes, hogy ál­landóan, változatlanul az északi sark irányában áll s igy iránytű helyett használhatjuk: feléfordulva /'előttünk van észak" A Sarkcsillag egyben végső csil­laga a Kis Göncölszekérnek is,ameiyet világszerte~Kis Medveként is szoktak 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom