Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)
1959-02-01 / 2. szám
HONFOGLALÓK Amennyire mocsaras árterülete engedte szorosan a folyó partja mentén vágtattak északnak. Előző nap reggel, közel a tengerparthoz keltek át a folyón. Mig a déli gyepük őrsége megpróbálta visszaszoritani a kapukon belül támadó besenyőket, a törzsek hirvivői eszeveszett iramban vágtak nyugatnak és északnak, hogy még kellő időben riasszák népeiket. Bár mindig is várták a támadást, mégis váratlanul érte őket, amikor a gyepükapukon belül ütöttek rajtuk a besenyő hadak. Egy erdengtul1 2 megszállott áruló hozta uket az gyepükön által - csikorogta elkeseredetten a csapat öregje. - Hogy a boszurgánok^ tépgyék ki szüvéf3, a vasorru fene faija föl belsejét. Kabar vagy szalasztott baskir lehetött a tonguz kutya, mogyeri*nem tesz ilyen veszöttséget.Ámbátor,-tette hozzá igazságérzete - ugyancsak szivesen szorították a besenyőket az őrzők, kedig ük is kabarok... Csak birjanak velük az keviske leginyek... Mán vagy öt esztendeje nincs nyugvásunk tőlük, miótátul kivertek műnket az kutyák Irnik és Mogyer urak áldott földjéről. Ukons azir jót is ád az bajval, szabadok lettünk a kazároktul, Árpád ur mén Atil vériből való, ü majd reá mén az kerek világra, ősz tán szerez az baromnak, népnek füvecskét, halacskát és nagy, erős inaEokat, akik az kölest meg búzát meg árpád termölik. Och-.tum századfő legényeivel a Bug mentén fekvő szállásokat riasztotta. Kendü népe tanyázott arra, a főle1 = ördögtől 4 = magyar 2 = boszorkányok 5 = Isten 3 = szivét 6 = lova gény még az éj beállta előtt el akarta érni Tétény hadnagy gyepűjének vigyázóit.- Mán nincsenek sokéreá - kiáltotta legényeinek, még jobban ráfeKŰdt lova nyakára és rekedt rikongatással biztatta őket. Azokkal nem igen volt baj, inkább a lovakkal. Hég volt már hajnal és az ut nagyobb része vizenyős, süppedős.- Pihennénk tém,-ajánlotta bal, 6 oldali szomszédja. - Egus meg luvja nehezen birja mán. Och-tum hátra tekintett, a fiatal legényke csakugyan vagy száz méterrel utánuk ügetett.- Kedig csak igyekezzék, mer besenyőt inasuihat túlontúl - kiáltott vissza. Azért mégis iassitott. Ha akaszkodtak is rájuk besenyők, a mocsarak zeg-zugában elvétették tán a nyomukat, ha meg nem, legalább pihenve kapják őket csákányxa. Mire Egus beérte a csapatot lépésben bandukoltak a lovak és a legények káromkodva nyomogatták a korgó kumiszos tömlőket.- Nyughassatok, örülnétek tám a vizecskének, belüle ihattok rogyásig - biztatta őket Och-tum, pedig maga is kegyetlenül kivánta a kumisz savanykás izét.- Ehünék is, báttya, az pocsolyés viz nem viszi éhemet - felelte a legényke.- Hujnye, a nemjódat, nem lakodalomba gyüttél, Tétényfi, lészen ez még rosszabbul is. Ha tennap nem hozlak magamval, tám mán nem is vóna gondod éhedvel meg szomjadvele. - Sajnálta a gyereket, Ihonka, a hadnagy másodfeleségének édes fiát-, dehát veszedelemben 5
