Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)
1959-05-01 / 5. szám
SÍK SÁNDOR A magyar művelődés és a magyar irodalom e^yik nagy egyénisége 70 éves. 1889-ben született Budapesten.Első verseit egyetemi hallgató korában irta. Majd Prohászka püspök munkássága nyomán a Katolikus Lira egyik főaiakjává nő. Működése sokoldalú,hitszónok, középiskolai, majd egyetemi tanár, végűi a mostani gondterhes időkben a piarista rend magyarországi tartományfőnöke . A magyar művelődés érdekében végzett munkássága mellett hasonló nagy szeretettel vett részt az ifjúság nevelésében, irányitásában. A magyar csen készetnek kezdettől fogva egyik vezéralakja. Ott van az első járáspróbáknál, majd a hires "vági tutajut"vezetői között. Az első világháború utáni nehéz években a magyar cserkészet legfőbb szellemi irányitója. Folyóirataink — Magyar Cserkész, Vezetők Lapja, - megalapozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, de e mellett a Vezetők Könyve és sok más szakmunka, érkezés megírásával adott nagyszerű útmutatást a cserkészvezetői gárdának. Kevesen tudják, hogy a lett Cs. Szövetség cserkésztisztek számára kiadott kézikönyve, Sik Sándor "Magyar Cserkészvezetők Könyve" alapján készült és sok helyen szószerint idézik és használják még ma is. Fiuk, lányok, gondoljatok sok szeretettel a Cserkészinduió Írójára I AZ ÁTOKHÁZI ŐZIKÉK Sik Sándor. Átokházától egy órára volt. Egy nyugodalmas nyárelői esten a Rózsa Sándor hires erdején Cserkészeimmel békén szekereztem, Mikor az Ut szamócás szélire Lassan kisétált három őzike. Átokházától egy órára volt. Megálltak s néztek engem a fiukkal, Ártatlanul és bizodalmasan, Nagy szemekkel, végtelen szomorúkkal. Csak álltak, néztek, mozdulatlanul, Mig a szekér szép lassan elvonul. Átokházétól egy órára volt. Mit néztek rajtunk? Tán szemünkbe ig;V Testvéreik, a kis tanyaiak taic Iszonyú képét? Vagy könnyünk elálltát Lesték, mely folyt, azóta egyre folyt? Átokházától egy órára volt. HUSVÉT Hol vannak már a szép idők! Idekint azt is elfelejtjük lassan, hogy . a husvétnak hétfője is volt valamikor, s hogy az mire is volt jó! - így só- . hajt az emigráns, s aztán csodálkozva kapja fel a fejét, mert a szomszédból ismerős húsvéthétfői zaj úti meg a fűiét. Nem, ez nem csak a visszaálmodott múlt, ott bizony csakugyan locsoikoanak! Cserkészlány ok laknak a szomszédban, s a cserkészfiuk csapatostul jöttek hozzájuk, s mennek a többi cserkésziányhoz is, locsolni. A winnipegi kl-es cserkészcsapat nem hagyja ezt a szép, vidám magyar szokást feledésbe menni. A kislányok mér egy héttel husvét előtt összeültek hol egyikük, hói másikuk lakásán "kalákába" himestojést festeni. S az ecsetjük alól kikerülő sok kalotaszegi, sárközi, matyó, meg buzsáki mintás tojás bizony dicséretére válik a tiz-tizenket éves mestereknek. A tojásfestő buzgalom olyan mértéket öltött, hogy még piacra is került egy nagy haiom a népművészet eme remekeiből: husvét vasárnap a templom előtt ei is adták a lányok mind. /Jó ötlet. üzerk./ A bevétel növeli a nyári táborozási alapot, és sok winnipegi magyar család otthonába kermit egy kis emlékeztető darabja az otthoni husvétoknak. A locsoló legénykék pedig egész gyűjteményre tettek szert a himes emlékekből, ho ue jutott nekik ezenkívül a "nedves" szolgálatukért sok sütemény, csokoládé, sőt -, alig merem kimondani - némely helyen egy pohárka bor is. Látod, kedves, múltakon merengő honfitársam, karácsonykor elmentek hozzád a betlehemesek, husvétkor a locsolók: nem kell félned, hogy a szivedhez nőtt, drága otthoni népszokások eiveszenk, feledésbe mennek: őrzik azoknak minden cseppjét a magyar cserkészek! Éva néne.
