Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)
1959-03-01 / 3. szám
titotta Arnulf király szövetségében Morvaországot, ott szerezte a kardot és ugyancsak megszerette vele az aprítást. Nemcsak a kardja frank, jómagában is van jócskán germán vér, anyja normann főember lánya volt. Tétény gőgjét ismerték szerte a nemzetségek szállásain, de hatalmát is, egy egész töményt ültetett lóra, s ha kellett egy-két ezer gyalogot kaphatott kiévai főember suvétől. Lókoponyán ült, szemben az ajtóval, lábánál illatos füstöt eresztett a bronzlapon izzó faszénparázs, mögötte mázolt koporsón kisistenkék álltak sorban, vicsorogva bámultak a nyirfakéreg szilkékbe. Tőle joborabalra az ősi rend szerint helyezkedtek el a törzs főtáltosa, a nemzetségfők, kievi süvének fia és az ezredek főemberei.- No, mit hoztál, leginy, - kérdezte mogorván a földig hajló Ochtumtól - Egus vieres hátán kivul?- Jaót semmit, vezir. Inkább veszödeimet, reánkszakadtak az besenyők - válaszolta és a tűzbe nézett.- Mán akinek veszödelöm - vágta oda Tétény, - Vied minket az Dnyeper meg az Bug. Osztán, Ondu hadnagy nem ada vaia hadat Leventának, viedje most hátunkat.- Csakhogy a déli gyepukapukon által gyufct mán á besenyő - tört ki Och-tumból. - Tám átrepültek a zárakon vagy átvezették uket, ki tuggya. Vigyázókat egy végbul'"'levágták vóna mind, ha kicsinyég is többen vágynak. Csak gyujjön hamar föhaduk,raj tunk van az haiálveszödeiöm. Iszonyú lett a csend a sátorban. Még élénken emlékezetükben élt a Meotisz mellől való menekülés, pedig akkor a nagy kazár birodalom tagjaként védekezhettek, most meg egyedül vannak: keleten a kangar besenyők, északon a szlávok, délen a bolgárok és bizánciak. És nyugaton? Nyugaton a nagyhegyek, azokon túl az Ígéret földje,az uj haza, ha Leventének hadjárata sikerül. A szakálial játszó kezek megmerevedtek és még a kumiszt és bort osztó rabszolgafiuk is mozdulatlanná váltak. Tétény alsó ajka lefittyedt, és nagy szemét tétován hordozta végig a gyűlésen.- Hát akKor csakugyan reánk gyuve az veszödelöm - lassan dobta ki szájából a szavakat. Álla mellére esett, összeomlott tán a hatalmas férfi, rettenhetetlen harcos? Ha igen, csak pillanatig tartott s máris felvágta fejét, húsos szája megkeményedett. - Azir tám nem halálveszödelöm, áűbátor az is lőhet belule. Addig nincs baj, mig az feleségek, gyermekcsék és barmok egéssiggel vágynak. - Och-tumra nézett. - Jói van, főember, a hirhozás is, kangarok tennapi mészárolása is, - majdhogy elmosolyodott - oszt Egus is üiérdemlé a bikacsököt. - Hogy az ismét a földig hajolt, majd az ajtó felé hátrált, rászólt: - Maraggy, ülj az ezredfőkhöz. Mindnyájan feiiéiekzettek a hadnagy reménységes szavaira. Ácsa nemzetség feje, az öreg Balog szólalt meg elsőnek:- Gonduiám, akkor hát mégis jaó, hogy nem foglalónk itt két szállást a nemeknek. Merhát én amondó vónék,szedjük csak a sátorfánkat, osztán memyünk tovább, a nagy hegyekön túlra. Helyeslő morgás hallatszott a nemzetségfők oldaláról; az ezredfők 6
