Magyar Cserkész, 1959 (10. évfolyam, 2-5. szám)
1959-03-01 / 3. szám
MAGYAR CSERKÉSZ MEGJELENIK HAVONKÉNT — KIADJA A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG 34.-X. ÉVF. 3. SZÁM Ára egész évre 2J>0. 1959 MÁRCIUS ÜZENET "- uj márciusok uj ifjúságának. Március idusa mindig megdobogtatja a szivünket. Ez a nap a magyar ifjúság ünnepe volt mindig. Ahogy most visszagondolok az én kék-, és zöld-nyakKendős cserkészéveimre, világosan emlékszem, hogy március 15-én az ünneplésben mindig mi jártunk elől. /Hogy "mi jártunk elől"ezt értsétek szószerinti/ Az egykori Verbőczi gimnázium diákjai éién, cserkészek vitték az intézet zászlaját .... Azóta sok március naptár-lapjait szakitotta már le és sodorta el a megállást nem ismerő idő, mégis melegebben dobog a szivem, ha e régi márciusokra gondolok. ...de mi is történt azóta? 1848 március 15-e mellett, 1956 október k3-a is a magyar ifjúság ünnepévé lett. Azelőtt október 6-a volt évenként megünnepelt gyászunnepe nemzetünknek; 1956 óta november 4-e is az. Sebesen rohan velem most a Pennsylvania-express, amikor ezt az üzenetet Írom nektek, cserkészek. Közgen ezen gondol— , kozom: MIÉRT VAN, HOGY A MAGYAR TÖRTÉNELEM NAPTÁRÁBAN A DIADAL NAPJAI UTÁN MINDIG A LEVERETÉS GYÁSZ-ÜNNEPEI KÖVETKEZNEK? - Újra és újra kérdezem magamtól, miért van az, hogy amikor már-már győzedelmeskedni látszott egy uj_október öröme a 48-as október gyásza fölött, mégis...mégis csak e^y ujabb fájdalom napja köszöntött reánk 1956 novemberében? Tudjátok,miért? Mert a mi népünk mindezidáig többre értékelte a dicsőséges halált. Többre, mint a Nemzet életének megmentéséért és jövőjének felvirágoztatásáért végzett ... munkát; a mindennapos és Kitartó fáradozás kevésbé dicsőséges, de sokkalta hasznosabb áldozatait. Robog a vonatom...,s száll velem az idő. Mindkettő úgy szalad, mintha hozzátok hasonló fiatal lenne.— Gondoljátok meg: a száguldó gyorsvonat kerekei forrók ugyan a nagy sebességtől, DE a sin-pár, melyen robog, h i Q e g, mint a jég! A sinek acélból vannak. A hideg acél pedig az időjárás állandó változáséval is dacolni tud! - De miért mondtam ezeket? Miért? Ó, ha felnőne végre egy uj magyar nemzedék, a ti nemzedéketek, mely felismerné, hogy Nemzetünk boldogabb jövője felé csak hideg acélból építhetünk utat, hogy a nagy feladat ez: Tüzes szívvel szeretni a Hazát, és szeretni mindent, mindent, ami magyar; - de jéghideg agyvelővel és acél-akarattal kikövezni a hétköznapok útját, lerakni a sineket, hogy végre célba érjen vonatunk. Fiuk, leányok ! Uj márciusok uj ifjúsága! Müveit fővel, erős akarattal, ti iegyetek biztos sin-párai a regi magyar álmok száguldó vonatának. Ennek a magyar vonatnak már nem lehet a sorsa soha többé kisiklás, összeütközés és tömeghalál. Nem! Ennek a vonatnak, mely magával visz mindent, amiért csak magyar szivünk dobog, ennek a vonatnak célhoz kell érnie! Építsétek hát maga tokban,a ielketek mélyén, fogékony értelmetek világában és tüzes szivetekben a jövendő-Magyarország vasútvonalát. Építsétek a sin-párt a szabad Magyarország fővárosa felé, mely 48-as ifjakat nevelt, és 1956-ban gyermek-hősöKet adott a világnak. Ne felejtsétek ! -a végállomás: a "Hősok-Városa", BUDAPEST. Vazul Atya. 3
