Magyar Cserkész, 1958 (9. évfolyam, 5. szám)
958-05-01 / 5. szám
A kamaszfiu édesanyja Fészekhagyóvá lett a fiúi Elhidegült a családtól. Nem érzi jól magát otthon, menekül hazulról. Többre becsüli a barátait, mint a testvéreit. Elhúzódik anyja csókja elöl, eltolja a simogató kezet és durvasággal ráz le minden szerető gyengédséget. Zárkózott és mogorva, nincs meg benne a régi tisztelet apával, anyával szemben. Lázadó: az otthon szokásaival és rendjével szemben áll. Fészekhagyóvá lett a gyerek, elhidegült otthonátólI Kihűlt a szeretet a fiú szivébenl Nem szeret már minket, nem törődik velünk. Mindene a barátai, a cserkészparancsnoka, a nagyobb fiuk, akikre csodálattal néz fel. Nem él együtt a család gondjaival, nem törődik a szülei nehéz életharcával. Nincs türelme a testvérekkel, gorombán rázza le magéról. Kihűlt a szeretet a fiú szivében! Szeretném leültetni a panaszkodó édesanyát, megsimogatni munkától megviselt, mégis puha, áldott kezét és azt mondani neki: Mamuska, nem szabad búsulni. Nem a fiú egyéni rosszasága, hanem a Természet kiméletlen szava az, ami az önök szomorúságát okozza. A madár megnő, megtanul repülni és elhagyja a fészkét, hogy másikat épitsen magának. A serdülő fiúban a Férfi bontakozik; minden szál kifelé vezet és ezt a férfit keresi. A természet kegyetlenül kemény, ha a fejlődés útját egyengeti: nem törődik azzal, hogy az édesanyai szív megfájdul közben. Látja, az ön fia pár év múlva felnőtt lesz, körül néz majd az életben, keresi majd a párját, szivében kinyílik a szerelem és akkor "... az ember elhagyja atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik". /Mt. 19,5*/ Szerelem útját egyengeti a természet, amikor elszürkül a kamaszlélekbea a Szeretet, a szülői otthon legszentebb kincse. A Barátság,mint vezérérzelem, átment csak: útépítője a szerelemnek, amely az élet továbbépítésében döntő szerepet játszik majd. -Az ön fia pár év múlva felnőtt leaz: ha végig járta a Nyugtalanság földjét, a Keresés, a Várakozás földjén készül önálló életküzdelemre, önállósága azzal kezdődik, hogy uj otthont épit magának. Mint a madár: uj fészket. Se a régi otthontól bizonyos mértékig el kell szakadnia, ki kell belőle nőnie,szinte úgy mondhatnám: el kell vesztenie a régi otthonát, hogy parancsoló vágy keljen benne uj otthon után, és ez a vágy hajtsa mindaddig, mig a másik otthont meg nem valósitja. A fejlődés törvénye kegyetlen: szálakat tép el és nem nézi fáj-e, régi egységet megbont és a magánosság utján űzi a fiút, hogy az uj otthon megépitésére kényszerítse. Bizony, Mamuska, minden szál kifelé vezeti A kamaszt csak akkor tudja megérteni igazán, ha felnéz a férfire, aki benne eljövendőI 4
