Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1956-02-01 / 2. szám
. A cowboy kisfia háborúsdit játszik pajtásaival. A ló hátán forditva helyezkedik eL Az apja megkérdi: — Miért ülsz forditva a nyeregben ? — Majd bolond leszek megmutatni az ellenségnek, hogy merre megyek. • Skótok beszélgetnek: — Maga húsz pengőt adott nekem hólesőn álmomban. — Nem adhatná vissza ? Gyermek a rádiókészülék előtt: — Madarat fogtam édesapám t — Csak nem ? — De igen. Hallom a rádióban. Olyan szépen fütyül. Pistike (a hozzájuk belépő nagy szemöldökű bácsihoz): — Hézd Anyuka, ennek a bácsinak az orra fölött van a bajusza. * A tanító a növendékhez: — Meg tudnád nekem mondani mi az a tengert betegség ? — A tengeri betegség.. — dadogja félénken a gyerek, aztán elakad. — Nos, mitől kapni a tengeri betegséget ? — A főtt tengeritől. Párbeszéd a repülőtéren: — Hallom, hogy már repülőgépet Is lehet részletre vásárolni. — Sajnos, a gyáros csak az utolsó részlet fizetése után engedi a vevőt a gépbe ülni. — Miért ? — Mert a gyáros szereti látni a részleteket. De nem szereti látni részletekben a vevőt. * Cserkészek beszélgetnek : — Csak a japán cserkészekkel nem vagyok kibékülve. — Mi bajod velük ? — Nekem semmi. De ők mindig ferde szemmel néznek . . . A várószobában a kisfiú csodálkozva fordul apjához. — Apa, hiszen te azt mondtad, hogy a foghúzás nem fáj. — Ha érzéstelenítik, persze, hogy nem fáj. — Akkor mért hallatszik át a rendelőből az a nagy ordftozás ? — Az orvosbácsi kiabál, mert a páciens n*TM »'•'* fizetni. — Fel a kezekkel. Szinte hihetetlen. Egy dúsgazdag skót a templomban 50 pennyst dobott a perselybe. Mse végén kihirdették az eredményt: „Isten segítségével összejött 2 penny. Azonkívül van itt egy 50 pennys is. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy ne legyen hamis.“ Nyaralóban. — Anyukám, valami esip. — Ugyan már t Az valami tévedés lehet. Kis líú egy kia idő múlva: — Anyukám, újra megcsípett valami tévedés. Mire jó a featömOvéu ? Kádáréknál volt beszállni egy festőművész. — Vége a szép Időnek — búcsúzik a háziaktól. — Igazán kár, hogy el telizik hagyni minket — mondja Kádár bácsi. — Óh, hál úgy szereti a művészetet, báesikám ? — Azt nem mondhatnám, de sok ill a szarka meg a oeréb és míg a festő úr a kertemben Olt, nem bántották n. véleményeket. fthreazti falna Egy szórakozott tudós vidéki szállodába Űrt be. Lefekvéskor egy ébresztő órát kért — Sálunk nines szükség arra — válaszolta a szobalány, — van egy kakasunk, mafd felkelti az a nagyságos urat. — Na fó, állítsa be akkor kérem azt a kakast fél hétre.— feleli a tanár. db Skót mama írfa : — Itt küldöm az Ikreim fényképét. Csak az egyik van rajta, a másik éppen ilyen. ’ Már kéeö. A Ida John sáros nadrággal jön haza. — Haszontalan — szól rá a mamája — az ÚJ nadrágoddal beleestél a sárba. Nem tudsz vigyázni!? — Ne haragudj anyukám. Amikor esni kedtem, már nem vehettem le. — Látja ezt a festői hangulatot itt, az ebédlőasztalon ? Dús, zamatos körték, illatos szőlők és egyéb ínycsiklandozó falatok. Most itt hagyom magát. Félóra alatt legyen kész vele. — Köszönöm mester. Soha jobbkor nem kínálhatott meg. Dymi.
