Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)

1956-01-01 / 1. szám

EGY ATYA I B ARÁT. Áeress dagadnak lellciatyát! Hemi dolgokról ne kérdezősködjél soha,de so­ha - barátaidnál! Ha vak vezet világtalant, mindketten gödörbe esnek. Hogyan adhatna felvilágositást nagy problémáidhoz olyan valaki, aki maga is hasonló kérdések súlya alatt vergődik és aki esetleg "felvilágosító" közléseit maga is igen zavaros forrásokból, erkölcstelen ponyvatermekekből és hasonló be­szélgetésekből meriti. Szék a"tapasztalt"barátok rendesen olyan hangon, oly durván, könnyelműen beszélnek ezekről a végtelenül komoly dolgokról, hogy be­­szódük után lelked csak nyugtalanabb, fantáziád hevesebb, izgató képekkel te­litettebb lenne. Találóan iria a Szentirás: Ha vallástalan emberrel"szent do­logról beszélsz, izgatalannal igazságról, gyávával háborúról, becstelennel be­csületességről, lusta rabszolgával sok munkáról: ne hallgass semmiféle taná­csukra! De keresd fel gyakran á jámbor embert, kiről tudod, hogy Isten félel­mében jár. /Jéz. Sir. 71. 12-15./ Ke keress kételyeidre választ lexikonokban s úgynevezett orvosi köny­vekben sem. Amiket ilyen cimen árulgatnak közietek, azok rendesen fércnunkák, amelyek nem a komoly oktatást akarjak szolgálni, hanem még inkább izgatják az anugyis lángoló ifjú képzeletet. E téren, mint annyiszor említettem, úgysem a tudás dönti el a küzdelmet, hanem az akarat. Ismerheti valaki az emberi szer­vek működését s a visszaélőkre váró veszélyeket a legutolsó részletekig, mégis beleesbetik és benn vergödhetik az erkölcstelen életben, ha nincs tudatos mun­kával kiművelt, fegyelmezett, erős akarata. Azt azonban igenis ajánlom, hogy kételyeiddel ne maradj magadra. "Jaj a magányosnak, - olvassuk a Szentirásban - mert ha elesik, nincs ki felemelje." /Préd. 4, ío./ Hát kitől kérj felvilágosítást, ha megrohannak a komoly kérdések? leg - elsősorban édesapádat, anyádat vagy lelkivezetödet keresd fel. Ha szüleid rá non érnének, vagy félnél hozz áj ids ~egé szén őszinte lenni, vallásod valamelyik papjához vagy ' hittanárodhoz mindig teljes őszinteséggel fordulhatsz. De az­tán' lágy hozzá egészen őszinte: s érezni fogod, hogy ha csak elmondtad is neki küzdelmeidet, kisértéseidet, máris megkönnyebbült a lelked és félig már győz­tél. He gondold, hogy visszaél bizalmaddal, ha forrongó lelkedet a maga tel­jességében feltárod előtte, líem fog megvetni küzdelmeidben, sőt megtisztelte­­tésnek crsi, hogy nyíltságoddal fölkerested őt. Tudja, hogy ha ő "nem felel nehézségedre, hát szerzesz magadnak máshol választ; olyat amilyenben nem lesz köszönet. Tudja, hogv ugv bolyongsz a fejlődési kor küzdelmeiben, mint útját tévesztett magános vándor'a csillágtalan éjszakában. dr. Tóth Tihamér. FIGYELEM! Jelen számunkhoz minden kedves ol­vasónk számára egy magyaros könyvjel­zőt mslléicelunk; a Cserkésznyomda a­­jándémát. KÖSZÖNET. A Cserkésznyomaa ezúton köszöni meg a megértő támogatást, amellyel kedves olvasóink a karácsonyi lapok eladását elősegítették. A beérkezett hozzászólásoktól fel­bátorítva, a Nyomda ebben az évben egy változatosabb lapsorozat kiadását ter­vezi és ígéri, hogy a szétküldést sok­kal előbb megkezdi. LEGYEN SOK BARÁTOD - KEVÉS BIZALMASOD- ezt a tanácsot adta • életszabá­lyul egy görög bölcs Nagy Sándornak. Indokolásul hozzáfűzte; akinek sok a bizalmasa, azt hamar elárulják. Min­denki tapasztalhatta, hogy az emberek nagyon könnyen visszaélnek jóságunkkal és egykettőre semmibe vesznek, mihelyt velünk bizalmas lábon érintkezhetnek. A szivet sohasem szabad és kell egészen feltárni, ha megakarjuk tarta­ni egyéniségünk varázsát és vonzóere­jét. Egy nagy emberisnwrő mondja köny­vében: Jelenj meg mindig úgy az embe­rek között, mintha uj és idegen volnál. Ne menj tuímessze az emberektől, mert megfagysz... se tulközel, mert megégsz. A tulbizalmas közlékenység igen gyakran esik áldozatul az alacsonyren­­d^ek gonoszságának. A tulőszinte ember nyitott szekrény, amelynek -tartalmából mindenki azt veszi ki, ami szeme-szá­­jának kívánatos. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom