Magyar Cserkész, 1956 (7. évfolyam, 1-2. szám)
1956-02-01 / 2. szám
SASTOLL-PRÓBA Régen történt, s már vagy 20 éve annak, hogy Emii az őrsvezetőnk a Sastoll próbára készült. Akkoriban még ilyen különpróba is volt. A táborparancsnoki beleegyezést már megszerezte s mi, mint örsi tagok legszigorúbb engedelmességet fogadtunk neki a próbázás napján. Megvirradt a nagy nap. Emil avval ébresztette az Örsét, hogy a szokásos "Ébresztő" kiáltása helyett vastapsot vert kanalával a csajkája lenekén. A hatás nagyobb voit mint várta. Amig szokásos ébresztő kiáltásaitól rendszerint zavartalanul tovább aludtunk, erre a zenebonára mind a nyolc kócos kooak kibújt a takaró alól. Felkelés, torna, mosdás, sátorrend, minden példásan ment e reggel.ígéretünk— hoz híven pontosan követtük örsveze - tönk kézzel-lábbal adott utasításait. Magunk se hittük volna, hogy ilyen"rersdesek" is tudunk lenni, anélkül, hogy őrsvezetőnk a száját kinyitotta volna. A különpróba feltétele t.i. töboek között az is volt, hogy a próbázó aznap egy szót nem beszél és semmit nem eszik Az első feltételt úgy látszott sikerült s> mán betartani. A koplalás ellen őrsvezetőnk gyomra déltájra azonban már hangosan tiltakozott. A déli' turóstésztát töpörtyüvel már igen irigyelte s a sátorba menekült,hogy ne is lássa mi történik a konyhán. A délutáni portyára velünk jött, de csak karjelekkel vezetett minket. Találgattuk, mi lehet neki nehezeob a némaság vagy a koplalás. Emil azonban állta a próbát.Csak akik jól ismerték vettük észre, hogy este a táborban ugyancsak össze kellett fogait szorítania, hogy el ne árulja viaskodását az éhséggel. Vejjre szólt a takarodó és miután végigvilagitott rajtunk lámpájával^iogy minden rendben van-e, magára húzta a takarót. A kimerültség és a tudat,hogy megállta a próbát, hámor elaltatta. Kivul hangtalanul lépkedtek az örök. A táoor aludt. Közel volt már az éjfél, amikor a sátraink mögött elhúzódó erdörészből az egyik ör csörtetve napostisztunk sátra felé futott. "Feri bá! Feri bá!" kiáltott. "Riadó! Ellopták az egyik őrt!" s mint egy gátfutó ugrált ét a sátorköteleken és igyekezett Feri bá sátra felé. "Riadó," ismételte meg az ör a vészjelet, amikor sátrunk mellett futott el. Közben azonban rálépett szöges bakancsával Miska, sátor alól kilógó lábára, aki irtózatos jajkiáitás mellett rántotta be azt s egyuen alaposan hasbarugta a mellette fekvő őrsvezetőnket. Emil fájdalmas nyögéssel felébredt: "Mi van?" kérdezte ijedten. "A lábam!" nyögte Miska. "Nekem meg a gyomrom!" egészítette ki Emil."Psszt!" szóit be ekkor az ör a sátoroa. "Riadó, ellopták az egyik őrt!" "Majd elhegedüiöm én a nótáját annak a....." vágta rá Emil elszánt hangon, ue szava elakadt, majd egy iszonyú csattanást hallottunk. Ijedten magunkra rántottuk a takarót és lapulva nailgatoztunk. "Emii indián^róbája!" nalxottuk egy idő múlva Miska hangját, aki a csattanást közvetlen közelről j állottá, "ö ütött saját homlokára" " öt perc múlva tizenkét óra" — szólt valaki. Kintről már mozgás Hallatszott és iéri bá naik vezényszavai. Pilxanatok alatt mi is kinn voltunk.Sorakoztunk. Ha nem is láthattuk a félhomályban őrsvezetőnk arcát,méjis tudtuk, hogy a keserűséget aiig képes lenyelni. De Emil újra hallgatott. Feri bá szétosztotta az Őrsöket. hlmagyarázta, hogy kell az erdőt átfésülni és a tolvajt üldözőbe venni.Bandit kijelölte táborörnek. ű csak két nappal azeiött érkezett a táborba és belvárosi fehér lábszárai még úgy világítottak,a sötétoen mint két neoncső Feltűnt volna az erdőben. A hajtóvaüászat azonban kevés sikerrel járt. Rabló helyett csak Miska ottfeiejtett köpenyét hoztuk vissza az erdőből. Legnagyobb csodálkozásunkra uzonoan visszaérve az egyik sátorban alva tai'ltuk a keresett őrt. Mellette aludt a"toivaj", akiben egy cserkésztisztünkre ismertünk. Következő napra vártuk érkezését a táborba. Jól mulattunk a tréfán. Valamennyien megkönnyeübulten feküdtünk le újra. Parancsnok ur egy félnappal meghosszabitotta neki a próbát, s ö őrködött maga felett.Csak az őrsi naplóba került a bejegyzés:"AkiSastoll próbázik,az egy napig nem ehet,nem beszélhet,de jobb ha nem is axszik." 13