Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-02-01 / 2. szám
LEÁNYCSERKÉSZEKNEK. MIT JÁTSZUNK? Meghitt kedves örsi összejöveteleinknek egyik kedvelt szórakozása volt a bábjáték. /. bábíejeket magunk készítettük, mégpedig használt világos harisnyákból, amit nagyszerűen megformáltunk, pamutból hajat, szemet} szájat vontunk, karton papirból elkészítettük a bábu nyakát, amiben kényelmesen belefért a mutató-ujjunk, amivel mozgattuk a babákat. Ruhát varrtunk nekik, takaróinkét ajtófél között színpadot alakítottunk és már kész is volt a bábszínház. Népmeséket, állatmeséket gyor san átalakítottuk színdarabbá. A bátor ügyes, okos bábokat megtapsoltuk, a lusta, a gyenge a rosszindulatú bábukat megbüntettük... Próbáljátok Ti is meg. Elmondok nektek egy ismert népmesét, megadom a vázlatot, próbáljátok meg eljátszani. Ha sikerül, majd megírjátok. A mese: FÉLIG NYÚZOTT BAKKECSKE Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja egy reggel, a nagyobbik fiának:"Hajtsd ki,fiam ezt a kecskét legelni, de olyan helyre hajtsd, ahol jóllakhatik." A fiú kihajtotta szép füves helyre, evett a kecske, evett, mig úgy jól nem lakott, hogy alig birt megmozdulni. Akkor kérdezi tőle a fiú: Kedves kecském jóllaktál-e? Elég füvecskét, mondd, kaptál-e? Felelt a kecske: Úgy jóllaktam mint a duda, egy szál fü se fér több belém. Ezzel a fiú hazahajtotta, otthon kérdi az apja a kecskétől: Kedves kecském jóllaktál-e? Elég füvecskét, aoncd, kaptál-e? Felel a kecske: Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, mint a kutya,úgy koplaltam. Megharagudott erre az ember, mindjárt elkergette a fiát a háztól. Másnap reggel mondja a kisebbik fiának."Hajtsd ki most te fiam a kecskét, de jó helyre hajtsd, mert ha éhen hozod haza, úgy jársz, mint a bátyád." Kihajtotta a fiú még szebb füves helyre, mint a bátyja, jól is lakott a kecske megint, úgy, hogy alig birt lépni. Kérdi tőle a fiú: Kedves kecském jóllaktál-e? Elég füvecskét, mondd, kaptál-e? Felelt a kecske: Úgy jóllaktam, mint a duda, egy szál fü se fér több belém. ízzel a fiú hazahajtotta, otthon kérdi megint az apja a kecskétől: Keaves kecském, jóllaictál-e? Elég füvecskét, monud, kaptái-e? Felel a Kecske megint: Jaj, jó gazdám, dehogy laktam, mint a kutya úgy koplaltam, erre még jobban megharaguuott az ember elkergette ezt a fiát is. Harmadnap reggel nem volt kire bizni a kecskét, maga hajtotta ki az ember, aég szebb füves helyre vitte, mint a fiai, a kecske úgy jóllakott, hogy csak eldult, mint egy darab fa. Kérdezi tőle az ember: Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvecskét, mondd, kaptál-e? Felel a kecske: ügy jóllaktam, mint a duda, egy szál fu se fér belém. Ezzel hazanajtóttá az ember. Otthon kér di tőle: Kedves kecském, jóllaktál-e? Elég füvecskét, mondd, kaptál-e? Felel a kecske: Jaj, jó gazdám, dehogy kaptam, mint a kutya, úgy koplaltam. Nagyon megharagudott erre az ember, most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette el a háztól. Megállj, kutya kecske, majd meglakolsz te ezért. Elővett egy éles kést, a kecskét megkötötte egy fához, elkezdte nyúzni elevenen. Mikor már félig megnyuzta, megszólal a kecske: Jaj, jaj, jaj, jó gazdám, ne húzd le a bundám, úgy jóllaktam, mint a duda egy szál fü se fér több belém. Erre aztán félbehagyta a nyuzást, eloldotta a fától a félig megnyuzott kecskét. A kecske, amint megszabadult, elkezdett szaladni,árkon-bokron keresztül. Szaladt, szaladt egyszer egy rókalyukhoz ért,abba belebujt. Ott meghúzta magát szépen.Egyszer jön haza a róka,beszól a lyukba.Ki vagy,mi vagy lyukamba. 13
