Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-02-01 / 2. szám
lándzsát készítettek,s a telefonpóznákon próbálták ki a tudományukat. Ezek helyettesitették jelenleg a bajorokat. Elérve a kijelölt táborhelyeket, letáboroztak és neki láttak a főzésnek. A második őrsöt meg is látogattuk és csodás látvány tárult elénk. Kenyeret sütöttek rúdon, levest főztek, szalonnát piritottakj krumplit sütöttek és csodák csodájára, meg is tudták enni.Ernő bá és én is ettünk s még ma is élünk, hála Istennek! No de egy különleges tűzhely keltette fel a figyelmet. Először csak távolról néztem, aztán mindig közelebb sompolyogtam, nem akartam "előadói" tekintélyemet holmi kérdezösködéssel lerontani,de sehogysem tudtam megállapítani ennek a különleges tűzhelynek a "mibenlétét." Végül is,"holtig tanul a jó pap" gondolattal halkan megkérdeztem a legközelebbi sütőmestert, hogy mi ez az "izé". Csodálkozva nézett reám és magától értetődően mondta:a közeli erdőben szedtünk fát,s ott találtuk ezt a gyerekkocsit...Hát gyerekkocsiban sült burgonyát se ettem még, de itt igen, s he kell vallanom, nagyon jó volt. Az avatás is lezajlott. Szép volt. Csak hét.?! Megint esettIZ.bá nagyon izgatott volt, - nem szónok az öreg, - s előre leirta az öreg cserkészek nevében elmondandó beszédét, hogy felolvashassa. Az ernyőt készült kölcsönkérni, de nem talált kölcsönzőt. Az eső esett, a papiron a'betűk kezdtek összefolyni, Z. bárói meg a verejték. De amikor rá került a sor, hiba nélkül elmondta a mondókáját, amin Ő maga csodálkozott a legjobban. Utánna a bencések rendházába meneteltünk be,s ott rendezte meg Káruly bá a tábortüzet, elvezetve mindnyájunkat egy meseországba, végig kalandozva a mi gyönyörű hazánkatj teleszőve az egész mesét gyönyörű enekekkel és táncokkal. Végre újból kiderült az idő. Az utolsó napokban felszáradt a föld, kacagástól, jókedvtől volt hangos a rét és erdő, s mi fájó szivvel gondoltunk arra, hogy holnap már itt kell hagyni a tábort. S elkövetkezett az utolsó tábortűz, s megalakítottuk az utolsó szeretetkört. S akár hiszitek, akár nem, amikor elénekeltük a "Szellő zug távol" első két versszakát, s utánna halkan dudoltuk a melódiát, én hallottam, amint a szellő végig suhant az erdő fái között és láttam, hogy onnan árnyak jönnek felénk! Amint közeledtek, a tűz fényénél megismertem őket! Az Isar partján elesett őseink voltak! Körülállták bennünket,egy uj szeretetkört alakitva mögöttünk, épp annyian voltak mint mi. Varkocsba font hajuk, tépett ruházatuk, sűrű bajszuk és szakálluk volt. Villogó szemük nagy-nagy szeretettel nézett felétek! S ekkor halkan megszólalt az egyik. "Testvéreim! Mi nem mehettünk haza, a Hadúr itt tartott bennünket, Hiába volt minden erőlködésünk, akaratunk, itt kellett hősi halált halnunk. Nektek azonban vissza kell mennetek hazánkba. Tanuljatok sokat, erősítsétek a testet és telketeket, hogy ennek a kötelező feladatnak eleget tehessetek. Aztán nagyot lobbant a tűz, majd elhanyványult. Felelni akartam,de már eltűntek... Cserkésztestvéreim! Most átadtam a Néktek szóló üzenetet. E szerint éljetek! Imádkozzatok és sokat dolgozzatok, ezt üzeni és kéri az Isarparti öreg magyar. Császár Zoltán. Idegen: Ha jól emlékszem, tavaly még két szélmalom volt itt a faluban. A falusi: Igen, I- gen, de aztán lebontottuk az egyiket, hogy a másiknak több szél jusson. Tanító:Mikor legalkalmasabb leszedni az almát? Karcsi: Délben,mikco.a kertész elszik. Allegretto Moldvai csángó. V. S. íjj^JJrr* 1 2^ i ^if l.Ta-vaszi szét vi-zet á-raszt. vi-rAgom, vi- rá-gom, szél vi- zet á- raszt, vi- rá- gom, vi- rá-gom. 2. | :Mindcn madár társat választ, virágom, virágom.:) [:Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom?:) 4. (:Te engemet s én tégedet, virágom, virágom.:] • 1. Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom, mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom. 2. De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom, mert azt a bú nyomdogálja, virágom, virágom. 8
