Magyar Cserkész, 1955 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1955-01-01 / 1. szám
KISFIÚKNAK-KISLÁNYOKNAK Három kivánság Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon s még az Úperenciástengeren is túl, volt egy szegény ember s annak felesége. Fiatalok voltak mind a ketten, szerették is egymást,de a nagy szegénység miatt sokszor összeperlekedtek. Egy este az asszony tüzet rak. Gondolja magában: mire az ura haza jön, főz valami vacsorát, de bizony nem volt miből. Még a viz fői sem forrott, jön haza a gazda s azt mondja a feleségé - nek nagy örömmel:- Hej, feleség, ha tudnád, mi történt! Vége a nagy szegény ségnek,lesz ezután minden, amit szemünk-szánk kiván.- Ugyan, ne tréfáljon kend, - mondta az asszony - talán bizony kinvcset talált ? Istenem,bárcsak egy röf kolbász kerülne ide 1 Abban a szempillantásban a kéményből leereszkedett e^y nagy lábas s a lábasban egy rőf kolbász,szépen öszszetekereave.- Látod, hogy igazam volt- mondta a szegény ember. - Hanem most már valami okosabbat kívánjunk, mert látod, hogy teljesedik. A szegény ember eiévette a pipáját: még volt egy kis dohánya,teletömte. Gondolta, ha pipára gyújt,majd valami okosabb jut eszébe. Belenyúl _ a tűzbe, hogy szenet vegyen ki a pipára, de oiyan ügyetlenül talált belenyúlni, hogy a lábas fölborult, a kolbász meg kifordult a hamuba. Fölpattan az aszszony és elkezd lármázni.- Jaj! de ügyetlen kend, bárcsak- Meghiszem azt! Hallgass csak ide. Amint jövök az erdőből, mit látok az ut közepén? Belerekedt a nagy sárba e§y kis aranyos kocsi, a kocsi előtt két mókus, a kocsiban olyan szép aszszony ült, amilyent még világéletemben nem láttam. Bizonyossal tündér lehetett. Mondja nekem a tündér: ✓ - Te jó ember, segits ki a sárból, bizony nem bánod meg.- Hát hogyne segiteném! - mondtam én. Azzal megfogtam az aranyos kocsit, asszonyostul, mókusostul, kikaptam a sárból. Akkor aztán töviről hegyire kikérdezett engem, van-e feleségem? Mondtam, hogy vsai bizony. Gazdag vagyok-e? Mondtam, hogy biz én szegény vagyok, mint a templom egere.- No bizony, ha szegény vagy, mondd meg otthon a feleségednek, hogy kívánjon három dolgot, akármit s mind a három kívánsága azonnal teljesül.- Hallja-e, - mondta az asszonyne tréfáljon, mert nincs kedvem a tréfára.- Jól van, jól, hát próbáld meg, kívánj valamit.- Hát jól van, kivánok. óh, uram az orrára nőne a Kolbász! S ahogy ezt kimondta, már ott is volt az lírának az orrán a röfös kolbász, ügy odaforrott, hogy le nem lehetett venni szépszerivel. Hej, Dram-teremtöm, elszomorodtak mind a ketten, Most már mit csináljanak? Mit kívánjanak harmadiknak? Mondja az ember: Előbb Próbálja az asszony, nem tudja levenni.- Hát bizony ezt le kell vágni - mondja az asszony. - Egy kicsit az orréból lecsippentünk, nem olyan nagy baj az.- De már azt nem engedem!- Hát ha nem, akkor járjon kend a kolbásszal.- De már azt nem teszem, hogy az egész világ csúfja legyek. Istenem, Istenem mit tudjanak csinálni?- Tudod mit, asszony,- mondja az ember - kivánd azt, hogy a kolbász essék le az orrromról.- Mit gondol kend, hiszen az a harmadik kivánság lenne! Pedig én mi minden jót akartam kivénni, sok ökröt, lovat,sok földet,szép házat,mindent!- Már hiába, feleség en ilyen bajusszal nem járok. Hamar kivánd, hogy a kolbász essék le az orromról. Mit volt mit tenni, a szegény aszszony mégis csak azt kivánta, hogy essék le a kolbász az ura orráról. Mikor aztán leesett, a hamut szépen lemosta Folytatás a 15. oldalon. 13 )
