Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
is szétverték az ötezerfőnyi labanc hadat a kurucok úgy, hogy hírmondó isalig maradt belőle s a futók közt...ni! ... ki az, aki oly serényen sarkantyuzza a lovát?... Nem más, mint a vitéz generális, Heister Hannibál. Észreveszi ezt Sibrik Gábor s felkiált :- Né csak!... Még elszáll a császár madara! - s két társával utána rugtat, Fut-fut a császári tábornok,de állandóan nyomában az ifjú, szoritja keményen.- Mit akarsz? Tán dajkáljalak kölyök!? - kiélt a labancvezér,mikor lovának fáradása következtében megállani kényszerül s nekikeseredett dühvei fogadja társait jóval megelőzött Sibriket. Az ifjú vicehadnagy Heisternek feléje irányuló csapását felfogja s viv, fárasztja a császári vezért: a kard-csókot becsülettel fogadta utána meg nagyobb tűzzel visszádta. Szitkozódott a német, de az ifjuvalnem birt. Ekkor ért oda Sibrik két társa fflíü is és a szilaj ba- —3 konyi kuruc,devecseri Mészáros István neki-huzakodván e szavakkal: "No, bestye lelke labanca, te sem pusztítasz el több magyar kenyeret!" már-már levágja Heistert,de Sibrik felfogja a halálos csapást,a császári generálist rabul ejti. A krónika e szavakkal emlékezik meg erről a harcról: "Vicehadnagy Nemes Szarvaskendi Gábor önkéntes, jó devecseri Mészáros István és pápai Kis Miska vitéz katona urammal a megfutó Hannibal Heister generális után rugtatvén, őt,testi épségben való mélljebb kártétel nélkül vitézül elfogja vala." Nagy az öröm a kuruc táborban ... hogyne! ... szétverték a labanc hadát, magát a császári vezért is elfogták!.. Vig muzsika járja, szól a nóta. Dali táncot rop a kuruc vitéz örömében s nagyokat rikolt széles jókedvében: Sándor Ferkó sógorom, Hooc’ ide a jó borom, Harc után ha megszomjazom, Az áldomást megiszom! Béri Balogh Ádám az ifjú vicehadnagyot ölelgeti:- No fiam! Aranynál többetérő madarat fogtál! De ezt megirjuk ám a fejedelem őnagyságának, hadd viduljonmélyen elszomorodott szive! - Megirja azután sátrában a vezér jelentését a győrvári harcról, kiemelvén benne Sibrik Gábor vitézi tettét. Sebes staféta viszi a levelet a fejedelemhez, aki elolvasván azt, hálát ad a Mindenhatónak a kivivott gjőzelemért; majd hivatja magához Sibrik Miklóst, az udvarmestert.- Kedves hivünk, örvendetes hirrel szolgálhatunk kegyelmednek - s ezzel átadja Balogh Ádám levelét és SibrikMiklós majd kibújik bőréből örömében, amikor olvassa Gábor öccse dicséretit.A fejedelem aztán igy szól hűséges emberéhez:- Jutalma nem fog elmaradni: Bercsényi főgenerális uram megirja majd a parancsot, mellyel magasabb rangot és vezényletet kap a fiú.- Nagy grácia felségedtől, hogy azt a gyereket észrevenni kegyeskedik, - - mondja Sibrik Miklós, aki azt sem tudja később, hogyan került ki a fejedelem szobájából örömében. Viszi a fejedelmi pecsétes levelet Bercsényi főtábornagy követe a Dunántúlra s keresi a vicehadnagyot... keresi... keresi., de már nem találja sehol. Kevéssel a győrvári diadalmas csata után portyázó labancok jelentek meg ismét az egerszegi végeken. _ Sibrik Gábor vitézi pajtásaival űzőbe veszi a fosztogató l\ labancokat: üziveri-kergeti a görbehátu}szarkaorrú népségét s az futj szedi is az irháját, de futtában is vissza-vissza lő s egy kósza golyó a reményteljes ifjú keblén ütött egy kicsi kis lyukat, de mégis akkorát aminőn az élet elszállhat.-^Meglőtt a német! - s lehanyatlik lováról. Döbbenet lesz űrré a kuruc vitézeken, mikor a dicsőség övezte ifjú hőst elesni látják. Kenyeres pajtása, pápai Kis Miska leugrik lováról, odaszalad az elesetthez, ölébe veszi lehanyatló fejét:- Fáj e, édes öcsém? - kérdi.- Nem - nem... nem fáj... a hazáért semmi sem fáj - suttogja elhaló hangon. Sibrik Gábor emléke él, megmaradt s élni fog, mint a hazáért a legnagyobb áldozatra képes ifjú eszményképe s felhangzik ma is a nóta: . a győrvári harcon, a győrvári harcon, ott forgatom én is rezes pántos kardom... 6 ZS.F.
