Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

AMIT A TEMETŐK BESZÉLNEK SZÜLETÉS, NÉVADÁS Sok szó esett már a temetőkről, de aki a temetőbe kerül, annak előbb meg kell születnie, hogy hosszabb-rövidebb élet után távozzék e földről. Amúgy is igy ilyenkor, újév tágánj időszerűbb születésről, mint halairól beszélni.­­Temetőinkben, az egy kenézlői gyermek­­siron kivül más gyermeksirt nem talál­­tunkj de a nyelvi emlékek és a népi ha­gyomány bőséges támpontot nyújtanak a születéssel kapcsolatos szokásainkra. Különösen sok adatot tudunk a névadás szokásából. Az Árpád-kor­ból százával őrzik ok - leveleink a különböző ne­veket. Ezek közt a leg­ismertebb, leggazdagabb anyaggal az Árpadok nagy csaladja szolgál. Hóman Bálint megfi­gyelése. hogy az Árpadok családjában az anyák nem­zetisége és a gyermekek neve közt szoros kapcso­lat mutatkozik. így Szt. István neje német volt, fiai: Imre /:Henrik:/ és Ottó /?/ német nevüek. Szár László feleségerut­­hén, fia Bonuszló volt, Szár Béla második fiának lengyel anyja, a lengyel László nevet adja, s igy tovább. De a néprajzi a­­datok is mind arra mutat­nak, hogy a gyermek ne­vét az anyja adta. Az Árpádok családjá­ban, a pogány időkben cso­dás előjelek előzték meg a gyermekek születését. Álmos anyját, Emesét, a turul termékenyíti meg álmában. Álmában úgy tet­szik neki, hogy belőle forrás fakad,melyet arra magyaráznak, hogy dicső királyok erednek véréből.Kézai króni­kájából tudjuk, hogy Attila pajzsán^ a turul madár volt a címere. Tehat néki is a turul volt az ősi, totemisztikus eredete. Miután ugyancsak a turul volt az őse Álmosnak is, akitől Árpád szár­mazott, világos, hogy a magyarok és a hunok közös eredetűek. A népi hagyomány gyökerei tisztán ide mutatnak.A magyar­ság is mindig azt vallottaz hogy ősei Hunor és Magor a szarvasünőtől /Eneh:/ származnak, s ez a szent totemállat, a csodaszarvas, vezette őket az uj hazá­ba. Emese álmában a turul megjelenése annyit jelent, hogy a család őse,a tu­rul, Álmosban született újjá.Mindebből annak kellene következni, hogy az Ár­pád családban ilyen neveket kellene tar lélni: Turul, Ákos, Karcsa, Bese, Zon­­gor, ehelyett azonban Árpád, Levente, Tarhips, üllő, Jutás, Solt, Fájsz, Tak­sony, stb. neveket találjuk. Erre a legvalószínűbb, bár még nem bizonyított magyarázat az, hogy őseink hite szerint a szent totemállat nevét kimondani nem szabad. Azt csakköiül le­het Írni, mert a név azonos a lélekkel s a név kimondása annak a hatalmáta ad­ná az őst, aki a nevét kimondja. így a farkas nevét a szkita és tö­rök népek is csak úgy fejezték ki,hogy "az állat, melynek lompos, nagy farka van", de világért nem mondták volna^iogy farkas. Lehetséges tehat, hogy az Árpád családban is, bár mindenki hitte, hogy a turultól származ­nak, szándékoséin hasz­náltak más neveket, mint fedőneveket. Ebből az is látható, hogy a pogány magyarok könnyen megérthették a keresztény parancsot:Is­ten nevét hiába fel ne vedd", mert erősen hason­lított a saját felfogá - sukhoz a szent totemál - lattal kapcsolatban. Emese álmának máso­dik része összefüggésben áll a család ősének, At­tilának újjászületéséveL Attila neve ugyanis ere­detileg Etil. Etil pedi§ nem más, mint nagy folyó /lásd:Etelköz/, igy az E- meséből áradó nagy folyó nem más, mint a világhó­dító ős újjászületése,mert nagyon valószínű,hogy At­tila is ilyen képzettár­­sitással kaphatta a"Nagy Folyó" nevet. Álmos nevének magya­rázatára is több felte­vés van. A Névtelen jegy­ző szerint annyit jelent, mint "megálmodott"j"álomban foganta - tott". Ez a magyarázat egyúttal annyit is jelent, hogy az ő korában ez a ma­gyarázat köztudatban volt. Másik feltevés Kerényi Károlytól e­­red, aki Álmost az "almától, almamag­tól született"-tel magyarázza. Aki nen járatos a névadások törvé­nyében, ezt az elgondolást képtelenség­nek gondolhatja, de a mai napig fenn­maradt termékenységi szokásaink^ bizo­nyítják, hogy ezek a szokások őseink­nél meglehettek. MATYÓ ASSZONY 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom