Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

ISMERD MEG HAZADAT SZEGED Szeged szabad királyi város,az or­szág DDK.-i részén, a Tisza folyó két partján fekszik, közvetlenül a Maros torkolatától Dél-re. Történelmi hagyo­mányaink szerint, ezen a környéken volt Attila szállása is, és valószinüleg itt is temették el. Kétségtelenül megálla­pították a környékbeli ásatásokból,hogy legalább kétezer év óta mindig lakott hely volt. Szent István idejében királyi só­­raktárként volt ismeretes. A tatárjá­rás után IV.Béla király emelte szabad királyi városi rangra. A török elleni harcok alatt többször megfordult benne Hunyadi János, Kapisztráu János,később Mátyás király is - az igazságos - aki királyi palástját adományozta a feren­ces templomnak. Azóta a ferencesektaip­­lomát Mátyás templomnak is nevezik. Ez egyike a legrégibb szegedi épületeknek, amely gótikus stilusban épült, A török hódoltsági idő óta a Fekete Mária kép hires búcsújáró hely. A tö­rök időkre csak egyedül Hobiart basá­ról elnevezett utca emlékeztet .A nyelv­újítás korában itt élt Dugonics András piarista pap, aki az "Etelka"cimü első magyar regényt irta. 1848 októberében Kossuth Lajos toborozta itt is a hon­védséget és beszéde alatt egy teljes zászlóaljra való ember jelentkezett. Ekkor mondta hires szavait, melyet később szobra talapzatába is bevéstek: "Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény, elárult hazám oszlopa!" Ez a zászlóalj vette be Szent Tamást, Dam­janich János vezetése alatt, amikor] vi­tézségéért, kék sapkájához fehér tol­lat tűztek kitüntetésül, majd Szolnok­nál, rohammal megfutamitottak egy oszt­rák vértesezredet és Földváry Géza ve­zetésével pedig Vácot foglalták el. 1879. március 12.-én, hajnali há­rom órakor, félrevert harangok ébresz­tették fel a lakosságot. A Tisza Per­csoránál áttörte a gátat és elöntötte a várost. Hetek múlva tudták csak a kárt felbecsülni, melyszerint összesen 5585 ház dőlt romba és az egész városból csak 417 épület, illetve 354 lakóház maradt épségben. Március 17.-én a király személye - sen meglátogatta a várost, amely alka­lommal megígérte, hogy "Szegedszetb lesz, mint volt." Az újjáépítés teljesen korszerűsí­tette a várost. Mintaszerű sugárútjai és két körútja a közlekedést nagyban elősegítették. Az uj barokk stilü vá­rosháza, a magyar építészet remeke. A városi múzeumban helyet talált Somogyi kanonok ajándéka, 80.000 kötet könyv, amely 1944-ig 15Ó ezerre emelkedett. Tömörkényi István, majd MóraFerenc vezetése alatti ásatások termei egy e­­gész emeletet foglaln ak el.Fiatalabb éveiben itt ujságiróskodott Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza és Juhász Gyula is itt élte le utolsó éveit. Az első világháború­ban több, mint 10.000hő­si halottja volt a város­nak . A háború után itt a­­lakult meg - 72 tiszt ve­zetésével az ellenforra­dalom, majd gróf Teleki Pál vezetésével itt ala­kult meg az első magyar kormány is. A trianoni békével a város elvesztette gazda­sági életterének felét és általános hanyatlás in­dult el ipara és kereske­delme terén, és csak a harmincas évek második fe­lében kezdett ismét fellendülni. Kulturális téren a város nagyot len­dült. Tudományegyetem, három főiskola, Zöldkeresztes iskola, tiz középiskola, hét polgári iskola, sok internátus vár­ták a tudomány szomjas ifjúságot. A harmincas évek elején, a Fogadal­mi templom előtti téren szabadtéri já­tékokat rendeztek, amelyek nemzetközi viszonylatban is jó hirüek voltak. Ipari termékek közül a malom ipar fejlődött sokat. Két hatalmas szövőgyár dolgozta fel a környék kender és a len termését. A szegedi paprika és papucs a világkereskedelemben is keresett áru. Az utolsó években több konzervgyárat is szereltek fel, főleg zöldség és gyü­mölcs feldolgozására, élénk versenyre kelve a már évtizedes hirnevü szalámi /Pick/ és húsfeldolgozó iparral. Az elmúlt háború, mint minden vá­rosunkra, úgy Szegedre is rányomta ko­mor bélyegét. 183.Kinizsi. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom