Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-02-01 / 2. szám
NEKED IS „MAJOM” VAN A\ / Á I I A PlOM 7 " Ne Panaszk°dÓ a sötétség miatt, V ML_L_/AL/WI N í hanem fogj egy gyertyát es gyújts világot." Igen, helyesen olvastad és kivételesen sajtóhiba sincs a mondatban. Majom van a válladon...! Persze, te ezt nem láthatod - mert egyoldalú optikai csalódás miatt, cipelője előtt, láthatatlan az a bizonyos majom - de más mindenki látja és még hozzá; milyen jól látja. Mikor nagy "előkelőén" elpipiskedsz embertársaid előtt, amikor "roppant tudásod" birtokában olyan keresetlen eleganciával nézel le masokat, mikor már azt sem tudod, hogyan juttasd kifejezésre "emberi nagyságod", akkor mindig a válladon ülő nagy majmod mutogatod. A majmodat eteted minden rosszmájú megjegyzéseddel, hazudozásoddal, képmutatásoddal, igazságtalan zúgolódásoddal, piperkőcségeddel..., szóval mindennel, amely olyan távol esik attól a nemes, magasrendü emberiességtől, amelyre épp a cserkészet nevel téged. Némelyitek már akkora teherrel jár, hogy szinte a földig hajol, vállán meg ott kuksol a kövérre hizlalt, hatalmas, vigyorgó majom. Bizony, a majmunk mutatja meg, milyen nagy szerencsétlenség az ö n 1 s m er e t hiánya. Sert jó, senki sincs hiba nélkül. Mindenki vállán ott ül a majom, de majom és majom között azért nagy különbség van. Hány rossz-stilusu, átlátszóan együgyű emberrel találkozom naponta,akikben a rosszakarat és önimádat szinte percenkint üli orgiáját. És, hogy Ítélkeznek ezek elevenek és holtak felett. Hogy akarják a maguk végtelen piciségét a mások lenyomásával nagyra dagasztani. Milyen nevetségesen siralmas ez az erőlködésük és milyen igazán átlátszó a szándékuk. Már odáig jutottam, hogy eleve gyanúba fogok mindenkit, aki nem szerény. Nem tudom, ki, hogyan van vele, de nekem ezek a megfigyelések a legmulatságosabb szórakozásaim. Persze, hogy mulatságosak, hiszen végeredményében mindenki nevet a majmukon. Egyik a szemükbe, a másik a hátuk megett, de mindenképpen végzetesen nevetségesek. A legtragikusabb azonban ebben az egész majom-komédiában az, hogy a majmok tulajdonosai halálos komolysággal jétszak szerepüket. Nagynak, igen nagynak, óriásnak érzik magukat az etetes pillanatában. Pedig emberileg éppen akkor a legkisebbek. Hej, de nagyon kicsik. Csak a majmuk nagy, meg a majomságuk,ahogy viselik. Igen, igy cipeljük kis és nagy majmainkat a vállainkon. így táncoltatjukaz embertársaink orra előtt, azzal a bárgyú óhajtással, hogy szeressenek és becsüljenek minket. Istenem, milyen bárgyuság...! Nem akarok ünneprontó lenni, de meg kell mondanom, hogy egész elhibázott életünknek ez a majom az oka. A majom juttatott bennünket idáig és az kisért végig bennünket emigrációnk tragikus utján. Ezt mutogatjuk egymásnak ma is. Pedig, úgy gondoltuk ugy-e, hogy rettenetes egyéni veszteségünk, aztán hazánk elvesztése, aztán az átélt emberfeletti szenvedések, mind, mind jobbakká, nemesebbekké, magyarabbakká tettek minket. Úgy gondoltuk, hogy Isten bőséges alkalmat adott, hogy megtaláljuk önmagunkat, hogy^kitisztuljon bennünk a Tegnap, a Ma, a Holnap képe. ügy gondoltuk, hogy hazatérő utunk majd megtisztult, meggazdagodott emberi életünk roppant ajándékát viszi népünk kiszikkadt szivébe. Haza, ahová csodákkal váró hittel várnak. És a hazatérés után, ha lemérnek minket és rájönnek, hogy hiába vártak, akkor majd átkot kiáltanak felénk... Igen, igy gondoltuk..., de akkor mit keres még ma is a vállainkon a majom? Tudom, nehez meglátni a saját hibánkat. Az önismeret is csak kevesek sajátja, de légy okos és fogadd el a jó szót: ne etesd tovább a majmodat! Űzd el a válladról és űzd el a máséról is"I Űzd el a te ragyogó cserkész életeddel. A példáddal, a hiteddel, a szolgálataiddal. + = + És ne haragudj rám, ha most megkérdezem: Hogy van a majmod...? /b.G.I./, 4
