Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-11-01 / 11. szám
Kirándulunk Hajnal van. Egyetlen gépkocsiba zsúfolva száguldunk fel a Hudson-parti műúton a Catskill hegység felé. Hirtelen az jutott az eszembe, hogy néhány év^elött még zugligeti villamos lépcsőjén. kapaszkodva, va^y a balatoni országút mentén kerékpáron mentünk kirándulni. De nem búslakodom sokáig, mert lesz még "nyelvlógatás" úgy isi Néhány óra után elérjük a hegyek lábait és a gépkocsit hátrahagyva megkezdődik a menet. Zugó hegyipatak felett, keskeny fuggőhidon haladunk át, majd neki a hegynek. Az őszi pompában tarkuló erdő elrejti a kilátást, de egyórai ut után felérünk egy kis tisztásra, ahol elénk tárul a környék. He-» gyek mindenütt! Felettünk vagy 7oo méterrel a Wittenberg csúcsa, mely most a háttérben tovaszálló felhők előtt, mintha maga is rohanna! komoly munka oda jutni. De tavaly is megtettük,méghozzá sötétben, igy most sem ijedünk meg. A fenyők árnyékában már itt-ott hó is akad, ami aztán vidám hócsatát eredményez. Délidőben érjük el a csúcsot, ahol a hátizsákokból merítünk erőt. A "táplálkozás" után továbbindulunk. Egy völgyön áthaladva, majd meredek sziklákon felkapaszkodva elérjük a Cornell csúcsát. Itt már rövid a pihenő, mert a sötétség beállta előtt el akarjuk érni Slide Mt.-ot, a Catskill hegység legmagasabb csúcsát és egyben aznapi célunkat. A csúcs pedig még messze van, kilátótornya innen alig látszik. Az ösvény újra völgybe vezet. Hamarosan észrevesszük, hogy itt bizony "Hazel",a hurrikán járt. Nyomait már előbb is láttuk helyenként, de itt aztán végigtaposott az egész völgyön! Gyökerestől kitépett fenyők egymás hegyén-hátán, amerre csak a szem ellát! Nehéz az eligazodás és még nehezebb a továbbjutás. Igazi akadályverseny terep. Majdnem egész órába telik fél-kilómétert megtenni! Végre aztán kikerülünk az általunk elnevezett "Sóhajok Völgyéből",és megint kezdünk mászni. Most már a Slide csúcsára. Itt jön aztán az igazi nyelvlógatás! A meredek hegyoldal végtelennek tűnik és a csúcson lévő fakunyhó kényelmét ugyancsak kivénjuk. Nagy meglepődésünkre a hegytetőn amerikai cserkészekkel találkozunk. Ők is csodálkoznak, mert mi az általuk lehetetlennek tartott utón jöttünk /ők más utón jöttek/, mi pedig hogy ők egyáltalában ott vannak. A kunyhóba már nem fértünk be, s igy kis sziklamélyedésben ütünk tanyát. Hamarosan forr a tea, pirul a szalonna és mi nótázva körül alljuk kis tüzűnket. Jól esik a meleg, mert a hegytetőn bizony erősen fuj a szél. Karcsi bá komoly tábortűzi szavai után megpróbálunk elhelyezkedni a sziklamélyedésben, ami azonban csak úgy sikerül, ha oldalt fekszünk! Nagy a nyögés. Karcsi bá minden cserkésztudományát igénybe veszi, hogy elférjünk, mig végül egyesek úgy határoznak, hogy "kint" alszanak. Másnap kora reggel a hegy másik oldalán leereszkedve visszaindulunk a kocsinkhoz. Főzni már nem volt időnk. Bizony már nagyon korog a gyomrunk, mire elérjük a gépkocsit. A nap azonban vigan süt fejünk felett, és fényében úszik a tarka levelekkel elborított hegyi táj. Együtt örül szivünkkel a megtett ut szép élményeiért. Felpillantunk az ég vakitó kék tisztaságéba és hálát adunk az Ur Istennek, akihez most annyira közel érezzük magunkat . M p ANÉP BÖLCSESSÉGE 35- Nehéz sok sasfinak fészkükben alkudni. /Megférni/ ^dám evett almát, a mi fogunk vésik. Nem messze esik alma a fájától. Későn érd alma tovább tart. Az ördög, mikor hortyog, sem alszik. 4o. Apád, anyád ide jöjjön. /Pénzre/ Lusta" Kati rost anyának leánya. Néma gyereknek anyja se érti szavát. Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Apja se töltötte booskorába a bort. /Szereti a bort/ 45. Eb apának kutya fia. /Alma nem esik messze a fájától/ Mit használ a vaknak, hogy az apja látott? 7
