Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-10-01 / 10. szám
AMIT A TEMETŐK BESZÉLNEK RUHÁZAT. A ruházat olyan kérdés, melyre a sirleletek, ha nem is teljes, de megközelítő feleletet tudnak adni. A ruházat lágy részei, vászon, szövet,bőr st. részben elpusztultak, részben elszintelenedtek. Azonban a rajtuk található fémaiszitések, csattok, övék, stb. helyzetéből, formájából meglehetősen sikerült rekonstruálni honfoglaló őseink valószinü ruházatát. Általánosan ismert tény, hogy az alsóruhát /ing, gatya/ mi hoztuk be Európába és igy terjedt el a kultur - népek között, de a többi ruhadarabról meglehetősen keveseknek van fogalma. A felsőtestet felállónyaku, rövid ing fedte, mely nem érhetett derékon alul.Ezt a rövid ingre való hajlamot ma is lehet látni régi tulajdonságaikat megőrző, elzártan élő népreszeinknél. Az ing fölé szűk ujjaskabát került, e fölé pedig kaftánszerü köpenyeg borult. A kaftán elől nyitott, s vagy gombsor tartotta össze, vagy oldalra csapták szárnyát. A nadrág bő volt és a csizmába tűrték.Asszonyaink és lányaink is nadrágot hordtak, erre bizonyitékok a sirokban talált nyergek, melyek egyeztek a férfinyergekkel. ^ár pedig ilyen nyeregben nem lehet szoknyában ülni. Csizmáikat oldalról varrták. Puhattalpuak és felkunkorodó orruak voltak. Ebben a korban aruhát is "mez"-nefc mondották, amire utal ma is a "mez"-telen szavunk. A férfiruhán nagy jelentősége volt az övnek, mert minden szerszámot és fegyvert a derékon alul, az övre akasztva viseltek, hogy a harcban, vagy vadászatnál, nyilazás közben semmi se akadályozza a vállak szabad mozgását. A kucsma a honfoglalás korában hegyes bőr, vagy nemezsüveg volt, lehajtható széllel, mely télén a fület védte. A süveg szinének különbözősége , különböző jelentőséget takart, igyji. törzsi vagy más különbséget. Még a legutóbbi időkig is pl. az egymástól csak 3 km-re fekvő Dormánd és Besergötelek lakossága közül az egyikben kizárólag fehér, mig a másikban fekete báránybőr kucsmát hordtak, bár az ahhoz fűződő ősi jelenség már emoaxbtt. A süveg alatt vászonból készült turbánszerü viseletűk volt,valószinü,hogy nyáron csak ezt hordták. A téli öltözet csak annyiban különbözött a nyáritól, hogy egymásfölé több ruhát, különösen inget vettek fel. “em tartozik szorosan a ruhához, de az ásatások bizonyítják, hogy férfi és asszonynépünk egyaránt hordott fülbevalót. A ruhák szabása egységes volt,s a rangkülömhséget csak a kivitel diszessege vagy egyszerűbb volta árulta el. A temetkezési szokásokból kétségtelenül megállapítható, hogy az életkor jelzésénél /gyerek, serdült,felnőtt^ öreg/ nagy jelentősége volt a színeknek. Ez a népviseleteknél ma is szépen megfigyelhető, s mai viseleteink közül, a kalotaszegi népviselet áll a legközelebb a honfoglalás korihoz öltözködésünkben nagy szerepet játszottak a különböző prémek. Nemcsak szűrként, használták esőben,hanem melleseknek, és hátvédőknek is készítették. A kievi múzeumban talált szittya szürmaradványokbóllehet következtetni, hogy milyenek lehettek szűreink. Az biztos, hogy hallatlanü gyességgel és yiem aáaiennapi művészi szépérzékkel dolgoztak szűcseink. Az nem vitás, hogy jelenlegi szürjeink mintái nem régebbiek loo-15o esztendősnél, ámde az sem kétséges,hogy , ha ezeket összevetjük a kievi szürmaradványokkal, úgy látszik, hogy sem színezetben, sem szabásban nem lehetett nagy kűlömbség a maihoz képest. Természetes, hogy a mindennapi ruhán kivul voltak bizonyos egyenruhaféle öltözetek is, mint pl. a solymászok viselete, melyet egy fennmaradt ezüsttál diszitésén láthatunk. Rajzban nem sok ruházatra vonatkozó maradt fenn. Némi anyagot ad a Képes Krónika fedőlapján látható keleti ruhás csoport. dr.T.I. kalocsai menyecske lo
