Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-10-01 / 10. szám
AKADÁLYVERSENY A kora szeptemberi nap vidám sugara simogatja a hegyre kapaszkodó gépkocsisort. Itt Amerikában Indián nyárnak nevezik ezt az időt. Néha bizony melegebb mint az igazi nyár. Alig pár hőnapja múlt el a szép nyáritábor, és mi Amerikában é18 magyar cserkészek, megint itt vagyunk a már Ti általatok is ismert Windyhill-en, Béla bátyánk birodalmában. Most azonban nem “csak lányok", vagy “csak fiuk", vagy "csak egy csapat’ gyűlik össze, hanem a Szövetség nagy őszi akadályversenyére jön a “nép", hogy összemérjék erejűket, tudásukat. A versenyörsök 5 cserkészből állanak. Hosszas, gondos készülődés előzte meg a nagy napot. Lássuk csak kik vannak itt: Kezdjük a clevelandi lányokkal. Két őrsük pompásan összeszokva. A lányok mindkét őrsben kitűnő ‘Bőr’-ben vannak. A passaici lányok; cstlpa 'cserkésztudós! Végtelen önbizalommal szemlélik a lázas készülődést. Woodbridgeből először jöttek el lányok ilyen nagy akadályversenyre, bizony komoly lámpalázzal küzdenek. A new yorki lányok még nem jöhettek teljes Örssel,de “megfigyelőik" mindent néznek, mindent látnak, hogy a jövőévben ők is sorompóba áHhassanak. A fiuknál a nyugatiakról (Cleveland) azt mondják, hogy ott nem összeszedik a verseny őrsöt, hanem, mint a nyomdában, egyszer re öntik ki őket. A 14-esek két Örse és a 22- esek egy őrse képviselik nyugatot. ( a riporter szemét nem kerülte el a látható ‘vadnyugati’ befolyás!’) Keletet a new-yorki Tigrisek, s a woodbridge-i Turulok képviselik. Mindkét őrs először szerepel a nagyok között. Bizony az óceán partjárol nagyobb önbizalommal indultak. Most párolgóban van, hogy szemtol szembe állnak a legendás nyugattal. A nyári táborhelyen áll még aazszlorud. Xll még a kereszt, s mintha hazaérkeznénk. Soltunknak minden kis bokor ismerős, minden fűszál szép emlékeket hordoz. A rét szélén meglapul a másfél tucat ^cserkeszparipa*. ^epkocsi\ A rét közepén pedig felcsendül a magyar himnusz, felküszik a zászló 90 magyar cserkész hangja ölelkezik össze a magasba szállyai. A Nagyrétén a fiuk, a Kisréten pedig a leányok verik fel szakavatott kezekkel sátraikat. Mindenki tudja munkáját, pillana - tok alatt áll,minden.Hja ezek cserkésztudósok, versenyörsök,minden csapat szemefényei. Este a tűzkSrul tálálkozunk,majd bebúj unk a pokróc alá, hogy a másnap kipihen ve találjon bennünket. Vasárnap, 1954 szeptember 4. Az amerikában élÖ magyar cserkészek Akadályversenye. ElSszor jötténk össze itt az Újvilágban, hogy a régi tradició tovább éljen. Korai Istentiszteletek után alig 10 óra, amikor az első Örs indul. Az erdÖ fai re^ télyesen suhogva köszöntik a behatoló orsot. Akik nen látnak mást, csak fát és megint fát, és iránytőjük gúnyosan ugrándozó nyelvecskéjét.. ...néhány óra múlva fáradtan, csapzottan kerülnek elő az utolsó állomáshoz, és a leharcolt, fáradt, cserkészkezek bizonytalanul próbálgatják meggyujtani összeizzadt gyufáikkal, kis papiftalan tűzhelyeiket. A gyakorlat csak más, mint azt szobában elképzeltük. Az egyik őrsvezető, aki otthon hosszas kisérletézés után rájött, mikent lehet FÉL gyufával tüzetgyujtani, boldog, hogy végre 18 egészgyufája után valami bi - onytalan fustocskét tudott előidézni.... Rövid pihenő után jóságos, mindent feloldó hadij*rékbcn meri össze erejét kelet és nyugat. Az idei akadályverseny eredménye ‘nyugat1 hegemóniájának fényes bizonyitéka lett. A clevelandi fiuk és lányok kiváló munkája, nem annyira az egyéni tudásban, hanem a pompás szellemű gyakorlott összmunkában rejlik, É* ami az eredményeket érthetővé, természe - essé teszi. Az uj keleti csapatok azonban hihetetlen rövid idő alatt meggondolkoztatóan pompás eredményeket mutatnak, és bizony még egy rövid évi munka után nagyon nagy lenne nyugat hibája, ha alábecsülne a nagy viz pártjáról jött őrsöket... Az éjszaka ismét tűz mellett talált bennünket. Egyformán piros arcok néztek a világ minden táján egyformán égó hasábokra, és dalunk, kacagásunk ugyanilyen egyformán hallatszott az éjszakában, mint mindenütt, ahol magyar cserkeszek kuporogtak a tűz mellett.... A.K. Életmentés Rendőr: Tehát ön még élve húzta ki ezt a szerencsétlen embert a vizből? Életmentő: Igen. De amint talpraállt, felakasztotta magát erre a fára Rendőr: De ha észrevette,miért nem vágta le azonnal? Életmentő: Azt hittem, csak...száradni akar. ?
