Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-08-01 / 8. szám

EGY „HOLLÓ” EMLÉKERE 194-7 szeptemberében a plattlingi menekült táborból Passauba, az iskolá­ba készültem. Tanulmányaim mellett a vizicserkészet terve is foglalkoztatott mert a Duna közelsége folytán a lehe­tőségek szinte önmaguktól kínálkoztak s kedvezőbbnek Ígérkeztek, mint bárhol másutt. Kis kajakommal, a "Pajával" indul­tam el az iskolába. Tizenhárom órai, az Isaron és a Dunán való viszontagsá­gos evezés után szerencsésen meg is ér­keztem Waldwerkébe. Az uj iskolaév el­ső csapatgyülésén Béla bá’ a 9-es csa­pat parancsnoka felhivta a csapat tag­jait, hogy aki vizicserkész akar len­ni, nálam jelentkezzék. Október 8.-án este, tábortűz keretében, találkoztak először a vizicserkészek: Franci, Ha­jós, Tokaji, Indián és öcsi. Kezdtünk terveket kovácsolni, mit s hogyan lehetne megvalósítani.Az öcsi legnagyobb örömünkre közölte, hogy é­­desapja csónakját is használhatjuk. Nagyszerű kilátások lelkes hangu­latéban tárgyaltunk, mikor váratlanul megszólal Franci, aki a Hunyadi raj ve­zetője volt:- öcsi, te nem lehetsz vizes, mert a Turul Örs tagja vagy!- Dehogy vagyok - tiltakozott élén­ken öcsi - éppen tegnap tanácsoltak eL ügy mondták, hogy mindig izgága vagyok. Mi tagadás, az is volt öcsink még hónapokon keresztül, de később jó szó, ráhatás megteremtették a maguk gyümölcseit, a " vad­emberből " alkalmazkodó, fe­gyelmezett cserkész lett, aki, mint a többi vizesek is, ke­mény próbákon keresztül érle­lődött egész emberré. Az elő­készítő munkák oroszlán része mindig reá hárult s benne tö­kéletesen megbízhattunk. A Holló 'Örs vizi és sitá - borai, túrái, kirándulásai az ő segítsége nélkül nem válhat­tak volna eredményessé. S mi­kor én kivándorlásom folytán már nem lehettem tovább együtt velük, gondolkodás nélkül ad­tam át Öcsinek a vezetést,amit az Örs tagjai őszinte lelkese­déssel vettek tudomásul. A felebaráti szeretetet pedig megtalálhatod az "Evangélium" a­­kármelyik lapján. Ez tehát a törvények é­­lése. Ha igazi cserkész akarsz lenni, nem pedig egy egyenruhába öltöztetett pojáca, akkor éljed is mindazt.A cser­készet nem bábszínház és ha csak azért vagy cserkész, hogy időnkint kiállhass nagy feszengve az egyenruhában,féltég­lával verve a melledet, hogy mekkora cserkész vagy, akkor jobb lesz mind­­annyionknak, ha mindjárt kilépsz. öcsi újabb vizitáborokat vezetett, szerzett az Örsnek három két személyes kajakot, sátrakat és minden szükséges felszerelést. Kapotsffy Béla neve,szer­­te a magyar cserkészberkekben mind íSt mertebbe vált. Bajtársiassága és önzet­len munkája példaadó volt nemcsak Ör­sének tagjai, de tiszttársai között is. Kedves humoráért, szerénységéért,segi­­tőkészségéért egyaránt szerették és személyét osztatlan megbecsülés és ő­­szinte tisztelet övezte. Öcsiből Béla, a kisdiákból katona lett. Bevonulása után irt leveleiből ki csendült, hogy a cserkészekmeghitt csa­ládjából való távozása óta nagyon e­­gyedül érzi magát. Barátjait nélkülözi s külföldi voltára tekintettel nagyon nehéz felettesei bizalmát megszerezni­­e. Azért nem csüggedt el s magatartá­sában nyilvánított jószándéku igyeke­zetét siker koronázta, mert fél ev a­­latt teljes mértékben sikerült felet­tesei megbecsülését is megszereznie. A frontra kerülve, Koreából küldött levelei egyre vidámabbak voltak,az el­ső hónapok nyomasztó érzéseit a biza­lom hangja váltotta fel. Boldogan irta hogy elöljárói a legkomolyabb felada­tokat bizzák rá, igy a ranglétrán is gyorsabban emelkedett, mint többi tár­sai. De a sors könyvében másként volt megírva, - Kapotsffy öcsi szépen ívelő pályájának végére pontot tett a golyó, mely kioltotta életét. Elöljárójának özvegy édesany­jához intézett sorai arról ta­núskodnak, hogy a felsőbbség e legnagyobb elismerése nemcsak a kötelességtudó katonának,ha­nem a kiváló bajtársnak is szól­nak. A cserkész jó munkát vég­zett, iskolai bizonyitványai,a Hollók élén tanúsított maga­tartása s katonait elöljárójá­nak elismerése egyaránt emlé­ket állítottak s azt mi is hí­ven fogjuk megőrizni. A volt Hollók pedig, min­den Nagypénteken külön fohászt küldünk az Egek Urához, adjon öcsinek nyugalmat s nekünk bi­zonyságot, hogy odafent talál­kozunk.- öreg Holló. Végezetül még csak any­­nyit mondok, hogy olyan cserkészekre nincs szükségünk, akik csak úgy immel­­ámmal cserkészek. Vagy legyen valaki teljes szívvel lélekkel cserkész, füg­getlenül attól, hogy cs. gyűlésen van­­e vagy sem, vagy egyenruában van-e vagy sem; vagy pedig ne legyen cserkész! Remélve, hogy te az e­­lőbbiekhez tartozol, kivánok további Jó munkát Szopy 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom