Magyar Cserkész, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-08-01 / 8. szám
HADÜZENET " Ne szidd a sötétséget, hanem fogj egy gyertyát és gyújts világot, "- Hát mondhatom, furcsa jelenet pergett le előttem most idejövet, a villamoson. Gyanútlanul ültünk, mikor valaki hirtelen arcul ütötte a mellette álló férfit, de úgy, hogy éppen egy hölgy ölébe hullott. A hölgy sikolt, a tettes nevet s nyájasan kijelenti, hogy ez az ur a lábára lépett és 5 ütött. - Hát egy kicsit fura kép, de hát ilyen is megtörténhetik.- A vad ember - zúgták a fiuk- Igen, mondhatjuk annak is, de nekem mégis az utcasarki cukor automata jutott az eszembe....- Az automata pofozó ember, - találta el a fonalat JÓs- Hát nem? Hát nem automata módjára működik egy ilyen ember idegrendszere? Rálépnek a lábára, aztán...- Aztán odakent a másiknak, - folytatta Béla.- Pontosan úgy történt. De állapítsuk meg:rettenetesen silány idegrendszere van az ilyen automata embernek. Hol maradt a józan ész és hol vana jól neveltség legkisebb nyoma is az ilyen viselkedésben?- Üzenjünk hadat minden vadságnak és győzzük le a vadembert, robbant bele az atom-cserkész.- Helyes, üzenjünk hadat! ... zúgja a kórus.- Lehetelen, hogy bennünk is ilyen durvaságok ébredjenek...- Ezt Feri mondta és a csendes Pali helyeselt.- Nagyon helyes, magam is támogatom a javaslatot. A vadember él és itt van közöttünk, bár nem olyan rut, mint amilyennek Jóska lerajzolta, de pontosan ilyen rúttá tesz mindenkit, akire ráveti magát.- A vadember rabszolgáinak vad a tekintetük is? kérdi Béla.- Hát akkor könnyű megismerni, - csap le rá Miska.- Persze, hogy könnyű. Látnátok csak az arcotokat, mikor^dühösek vagytok. Aztán hogy remeg a testetek. Milyen felkorbácsolt lesz az egész énetek...- Állat az emberben... - kiált Pali.- Aztán azzal is legyünk tisztában, hogy hevességgel és gorombasággal ép— pen az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk, noha legtöbb ember még ma is azt hiszi, hogy nyerseséggel, hevességgel többet ér el, mint nyugalommal.- Ez igaz...! robbant bele az atom cserkész. Magamról tudom. Én is mindig olyan heves vagyok, de hát mit csináljak, ha belém bujt az ördög. - Ezt Édesanyám mondja igy, de én már tudom, hogy ez az ördög a vadember.- Bizony a vadember, Gyuri. Pedig, ha csak egy kicsit gondolkozol és meg - figyeled a dolgok okait, rögtön észre kell venned, hogy önfegyelem nélkül áldozata leszel rossz természetednek.- Igen. Imre bá’, sokszor magam is azt hiszem, hogy már nincs mentség számomra. A kisértet-hajó vagyok, amelyen nincs kormányos és a hullámok kikötőről kikötőre dobálnak.- Milyen tragikus volt Gyurka, ahogy azt montad: kisértet-hajó vagyok. És az is lennél valóban, ha nem tudnám biztosan, hogy teljesen kigyógyulsz. Segítünk neked mindannyian, nem engedjük, hogy a vadember rabságában élj.- Nem engedjük. - kiáltották a fiuk mindannyian.- Csak arra gondolj, Gyurka, hogy ami neked fáj, az másnak is fáj. Emelkedjfelül a szenvedélyeken és ne feledd soha, hogy cserkész vagy és cserkésztársa-,, id ebben mindenkor segítségedre lesznek.- Igen Imre bá’! Nem felejtem el soha. És megköszönöm a Jó Istennek, hogy cserkész lehettem.- Jól van, Gyurjja! Ha nem csalódom, te javasoltad először azt, hogy üzenjünk hadat a vadembernek.- Igen, Imre bá’! Én már hadat is üzentem neki és Ígérem, soha - soha nem engedem, hogy legyőzzön a vadember.- Ez nagy szó volt, Gyurka, de hiszek neked.- Köszönöm, Imre bá’!- Segítetek, fiuk. Gyurkának?- Segítünk, segítünk!- Köszönöm. Akkor Jó munkát! b.G.I. 4
