Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-04-01 / 4. szám
Amit a temetők beszélnek Mindenki olvasott már detektivregényt és izgalommal követte, hogy hogy fogja el a nagy mesterdetektiv sokszor egyetlen kis cipő, vagy egyéb nyom alapián a véreskezű gyilkost. Ugyanúgy mindenki volt életében múzeumban és állt szent borzalommal, de többé kevésbé értelmetlenül a különös tárgyak előtt, melyeket őseink használtass melyek vagy csak darabokban, vagy a felismerhetetlenségig elváltozva az idő behatására,, állnak az üvegbura alatt, A hozzáértő azonban ezekből a leletekből, akárcsak a detektiv a lábnyomból, sok mindent ki tud következtetn’í,s rátermettség, megfelelő tanulmány és nem utolsó sorban szeretetteljes elmélyülés mellett a szakértő kezében megszólalnak az élettelen tárgyak, feltárulnak a temetők és beszélnek a sirok. Az az ösztönös és lázas érdeklődés,mellyel a magyar nép az utolsó 5o- 80 év folyamán a saját múltja, eredete, hagyományai, népművészete felé fordult, megnyilvánult a régészet terén is, s megindult a honfoglaláskori temetők feltárása, illetve a feltártak uj kiértékelése. A temetők feltárásánál sajnos sokszor nagyobb volt a jóakarat, mint a tárgyi tudás, s sok értékes anyag ment veszendőbe. Ugyanis ha egyszer egy tárgyat, mint jelentéktelent, eldobtak, vágy azt a sirból eltávolitva, nem jegyezték fel pontosan, hogy azt hol, a halott mely testrészénél találták, ezt többé pótolni nem lehet. Aki nem foglalkozik vele, az el sem képzelné.hogy mennyire fontos minden kis részlet,s a jelentéktelennek látszó dolgoból miket lehet kikövetkeztetni. így pl. a honfoglaláskori sirok kardleletei alapján sikerült még azt a kereskedelmi útvonalat is feltérképezni, amelyen át a kardok hazánkba kerültek. A temetők fekvése, a sirok egymáshoz való viszonya és a halottak elhelyezése döntő fontosságú jelenségnek bizonyult a tüzetesebb átvizsgálásnál. u Ugyanis rájöttek, hogy a halottak nem tetszésszerinti helyen és sorrendben, hanem előre meghatározott helyre és rangsorba kerültek a temetőbe .Más szóval: a temető képe megfelelt pontosan az élet képének,‘ahogy az életben bizonyos viszonyban álltak az élők,rangban, vagyonban és családi viszonylatban, ugyanezt a viszonyt megtartották a temetőben is. csakhogy megfordítva. Őseink hite szerint ugyanis amásvilág eltér az ittenitől, s ezt a különbözőséget a forditott sorrenddel fejezték ki. Kiderült továbbá, hogy fejedelmi sir soha nem volt a temetőben, mert ahogy az életben egy fejedelem magasan állt a többiek felett,Ugyanúgy a temetőben sem kerülhetett a többi k>zé. Gondoljunk csak az Attila temetése körüli mondákra. Megállapitást nyert az is, hogy minden temetőben a középen van a leggazdagabb sir, a bal és jobbszárny e- Iesen szétválasztható. A balszámy kivétel nélkül gazdagabb, a jobbszárnyra kerülnek a nők, - bár ez nem merev szabály - a gyermekek és szolgák. A férj és feleseg sirja a két szárnyon tükorképszerüen felel meg egymásnak. Természetesen egy kis cikkecske keretébe teljesen képtelenség az idevágó tudnivalók csak kis töredékét is beszorítani. Azonban egy kis izelitőt adni lehet, s a bezdédi,eperjeskei,kenézlői, gáaorosi.Szeged-bojárhalmi,keceli, hencidai honfoglaláskori temetőknek tudósaink által történt kiértékelése alapján meg fogunk ismerkedni a magyar család szerkezetével, a magyar világképpel és a jellegzetesebb magyar születési és halálozás közüli szoká-8okkal/Folytatjuk./ Nagyon messziről érkezett hozzánk ez a pár soros vers. Otthonról... Nem tudjuk ki irta, nem is szabad tudnunk. De erezzük,halljuk a kiáltást odaátról. Fiuk. Leányok, halljuk meg a kétségbeesett szót, hiszen nekünk szól; csak nekünk! "RABOKBAN SZONETTJE" Hol késik? Hol késik vájjon a mi megváltásunk? A nyarat várjuk, ha tavaszra jár. Ha nyomtalanul suhan el a nyár, Az őszt kutatja, hajszolja a vágyunk. Ha semmitmondó, meddő őszben járunk Reményünk téli hóviharra vár. S ha hitünket tél fagya takarja már Tovább remélünk és uj tavaszra várunk. Hol késik vájjon a mi megváltásunk? Közel van? Jón már? Nem hiába vártunk? Vagy nem talál ránk talán már soha? 13 T
