Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
zsoké első leszen minden népek között. De addig még nehéz, zeg-zugos, rögös utat kell megjárnia a nemzetnek. A fényt árny követi, a győzelmet romlás, néha már-már kialszik a magyar láng,de aztán újra felcsap diadalmasan - ' így kell lennie, ez a rendelés! - Kezét az országszerzo fia felé emelte, mormogása elhalkult, már csak suttogás volt inkább:- Megáldalak!... És most menj, indulj el az utón, amint a fölöttünk lakozo kivánja! Árpád léptének csikorgása lassan beleolvadt az őrök nyugvóra intő kiáltozásába és Álmos a főtáltos Urtisztelő kürtölése hallatán felsóhajtott, miként a vándor, ha megpillantja az otthoni tüzeket. Nemsokára hullani kezdett a hideg éjharmat és Kaba, nimos vén fegyvérhordozója urához sietett:- Vezérem - szólogatta,-ébrendj! Jer sátradba, szemerkél a harmat. Álmos nem felelt s mikor Kaba ébresztőén karjához ért, sikongva tört ki belőle a fajdalom, mert hideg volt, élettelen. Az öregvezérlelke magányosan, észre - vétlenül őseihez tért. Lenn a völgyben pedig már szerszámozták a vitézek nyinogó paripáikat, hogy elinduljanak a Nagy Magyar Utón... Árpád hadai kitérithetetlen lendülettel elfoglalják a munkácsi pihenő után Ung várát. Ezzel a viadallal megkezdődött az a roppant fény-árnyjáték, melyet magyar történelemnek neveznek. Mihamar megszállják a Felső Tiszavidékét és Árpád a derékhaddal gyors ütemben nyomul előre, Zalán bolgár fejedelemmel kötött egyessége alapján,egészen a Sajóig. Ezalatt Bors vezér felszáguldott a rlernád mentén, nehogy a hegy-völgyes tájékról háttamadás erje, az Alföldre vonuló magyarságot. A Sajónál Tas és Szabolcs,’ valamint Huba meg Töhötöm vezérek két seregrésszel elváltak a fejedelem hadától, hogy a Tiszán átkelve megütközzenek a Bihar környékét bitorló Mén Maróttal. Tas Szabolccsal karöltve kevés küzdelem árán meghódította a Szamos és a Sebes Kőrös között elterülő országdarabot és visszafordult, hogy csatlakozzék a mind előbbre nyomuló Árpádhoz. Töhötöm ellenben továbbnatolt és megvetette lábát Erdély földjén. A Duna-Tiszaközi bolgár fejedelem, Zalán, egyre aggodalmasabban kezdte szemlélni á magyarok térhódítását. A saját erejére támaszkodva nem mert tengelyt akasztani kellemetlenné váló szomszédjaival, tehát segitség után nézett. Sikerült is megnyernie a görögöket és mikor már hatalmas haderő állott készenlétben Titelnél,felmondta az Árpáddal kötött barátság- szerződést. Fennhéjázóan megüzente a fejedelemnek, hogyha jót akar,akkor minél előbb hagyja el Magyarország területét. A hadüzenetre méltó választ kapott. A magyar sereg haladéktalanul átkelt a Zagyván és harcrakészen felvonult a Tisza mentén, az alpári sik melletti Tétlenhalomig és állást foglalt szemközt Zalán táborával. Közeledtükre az egyesült bolgár-görög sereg csatarendbe szedelőzködött, azonban a leszálló éjszaka megakadályozta a küzdelem kifejlődését. A két sereg közötti füzest megszállták az őrszemek és az ellenfelek közelsége nem hagyta pihenőre térni az egyik felet sem. Zalán őrcsónakjai egész’ éjszaka fel-alá eveztek a Tiszán, a magyar vitézek pedig viadalra nyergeit paripáik mellett virrasztották at az éji sötétséget. A pirkadás első jelére azonnal harcra mozgolódtak a magyarok, Árpád közvetlen vezérlete alatt. Szabolcs Zalán arcvonalát megkerülve cseltámadással a jobbszárnyra csap és miután a vágtató lovasok nyilaikkal elárasztották a bolgárokat; a rájuk rontó ellenfél elől - ősi taktika szerint zűrzavaros futást szintéivé - sebesen visszavonulnak. A nehézpáncélu görög lovasság tömör hadirendben robogó tömege az üldözés hevében szerteomlik és a győzelem reménye magával ragadja a kózéphadat is, úgyhogy a bolgárok seregháta, meg a bal szárnya védtelen marad.Erre a pillanatra vár Tas vezér a magyar derék haddal. Mikor már teljes a kavarodás, villámgyorsan a támasz tálán balszártwra ront és a bolgár táborra csóvát vetve, a Szabolcs után iramodókat hátba támadja. Rettenetes kézitusa kerekedik, dolgozik a kaid, kopja, csákány és bár a kijátszott, két tűz közé szorult bolgárság elkeseredetten védekezik, lépesről-lépésre közelebb nyomják őket a Tiszához. Kitörési kísérletük összeomlik és a görög páncélos lovasság javarésze elpusztul az öldöklő küzdelemben, maradékuk pedig fejvesztetten zudul a Tiszának, hogy átusztasson a túlsó partra,példát mutatva a többi menekülőnek. Árpád győzelme tökéletes. Mostmár mi sem állja útját a további honfoglalásnak. A Duna-Tisza-Maros közén basáskodó másik bolgár fejedelem, Zalánhoz hasonló sorsra jut a Temes partján és a győztes vezérek, Kadosa meg Zoárd, átkelve a Dunán, hecsapnak Rácországba és ezzel megkezdik a külföldi kalandozást.-iö-
