Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

▼ál egy autóbas elindult az ellenkezővel fordított irányban.A parság arról is intézkedett, hogy közben besötétedjék. A második, harmadik gépkocsi is elindult. Közben a portyázó urakat léié tették, mignem egy másik gépkocsi felszedte őket.

"Ne felejtsétek el - mondta úgy mellékesen a gépkocsivezető rovercserkész - hogy holnap reggel jelentenetek kell a megtett ut hosszát:, összes észrevételeiteket, azt is hogy hányszor kanyarodtatok, hányfokos szögben.’'

Jó sötétben érkeztek vissza a portyázók, párosával verték fel a sátrakat, egymástól meglehetősen távol. Akkor már'sejtették, hogy mi készül.

Ezek voltak az előzményei annak az éjjeli támadásnak, aminek a kezdetébe belecseppentem. Oaalopóztam a támadók vonalába, hogy jobban lássak, mikor hirtelen valaki varjunyelven a fülembe károgott, utána egy farkasüvöltést hallottam, hirtelen felegyenesedett előttem valaki, óriásit a fejemre húzott egy nehéz tárggyal s azt kiáltotta: "Ilii, ki vagy?7.

Felelni mar nem tudtam. Arra emlékszem, hogy elsősegélyt gyakoroltak rajtam s az egyik újonc javaslatára aballábamat is sinbe raktak.

Reggel gyomorfájással ébredtem,úgy látszik megártott a lepényevés, vagy a

csokoládé a tabortüzön, esetleg az apró döglött halak, füstölve. Azt sem tudtam, hogy ami az éjjel történt velem, igaz volt-e, vagy csak álmodtam?

Délben ismét együtt állt a tábor, gyönyörűen kicsinosítva, középen akoplafára tűzött rajzászló, mely a Vezúv alatt készült egy olasz zászlóból ajándék - keppen a Nápoly - i magyar csakeszek részére.A tábor fogadalom -tételre készült. Nemsokára megérkeztek a lányok is.Nagyon szépen kiöltöztek ez alkalomra.

Ede bá vette ki a fogadalmat az ujoncoktól, az idősebbek fogadalmat ujitottak.

Aztán sipszóra minden sátor alól a fiuk kihúzták a tartórudakat s két ere múlva már a gépkocsiknál állt a ársaság. A langyos őszi délutánbannótaszóval indult haza 52.évi utolsó táboráról a 22-es cserkészcsapat.

Krónikás

Farsangi népszokások

A farsang eredetileg a tavasz megjövetelének ünnepe. Nem messze már az idő, amikor a tavasz legyőzi a telet. Ősidők óta minden népnél megvoltak a tavaszkezdő ünnepek, melyek napjainkban a tavaszt alkotják. Mindenki örül annak, hogy a tél nehezén túl vagyunk. Közeleg a tavasz, az uj élet, az uj termés.

Képeink a farsangi időszakhoz csatlakozó népi szokásokát ábrázolják.

A "kiszebábu" eltemetése, vizbevetése a tél, az óév eltemetését jelenti. Boldog közsésben például egy rúdra akasztótt szalmabábut női rimába öltöztetnek. A rudnál fogva magasra emelik, énekszós menetben korülhordozzák a faluban s végül vizbe vetik.

Némely vidéken ilyenkor tartják a legényavatást, a felcseperedett fiút

szertartásosan avatják legénnyé. Nógrádban az avatandót "megkeresztelik" s "keresztapja" kijelenti, hogy az ő druszája matói fogva legényszámba megy

Sok helyen erőpróbát kell kiállania a legénynek. A legények vezetői e,a legénybiró jelöli ki, hogy kivel kell birkóznia, - ha veszít, két hónap múlva újra birkózik, amig csak nem győz. Ekkor aztán minden legény ráüt egyet annak jeléül, hogy béketürőnek és engedelmesnek kelllennie az idősebbekkel szemben.

A felavatott legénynek aztán joga van dohányozni, kocsmába, fonóba járni, a táncba lányt hivni.

Sok helyt a farsangolás azzal kezdődik, hogy' kiássák azt a palack bort, amelyet a múltévi legényavatáskor a legények a kocsma földjébe ástak.Ettől kezdve aztán hamvazószerdáig tartott a szakadatlan evés-ivás, tánc.

11