Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

Ütege a mauUm/zwuhmxoI

Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul-szájra; Fű kizöldül ó sirhanton,

Bajnok ébred hősi lanton.

Szólt egy bajnok: én úgy nézem, Hogy lement az déli részen. Szolt egy másik: nem gondolnám Ott vöroslik éjszak ormán.

Folyamparton ők leszálltak, Megitattak, meg is háltak. Hogy majd reggel, virradattal Hazatérnek a csapattal.

Szellő támad hüs hajnalra, Biborodik az ég alja;

Hát a szarvas nagy-merészen Ott szökdécsel, túl a vizen.

Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szajrul szájra.

Vadat tizni feliövének Hős fiai szép Enéhnek:

Hunor s Magyar, két dalia,

Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyű vadra.

Vad előttük vérbe fekszik, uz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a himet - üldözik a szarvas gimet.

Nosza rajta, gyors legények! Érjük utol azt a gimet.

És - akarva, akaratlan - Űzik ismét szakadatlan.

Kur-folyót ők átaluszták,

Még vadabbak ott a puszták, Ember ottan egy fűszálat.

Egy csöpp vizet nem találhat

A föld háta fölomolván, Sziksót izzad csupasz-ormán. Forrás vize nem iható, Kénköves bűzt lehel a tó.

Gim után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne.

Forrás keble olajt buzog:

Itt is, ott is égnek azok Mint sok őrtűz setét éjjé Lobban a láng szerteszejjel.

De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi, ha éhezik.

Minden este bánva bánják. Hogy e vadat mér’ kivanják, tóért is űzik egyre, nyomba, Tévelyitő bus vadonba.

Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra.

Zengő ének szájrul szájra.

Már a nap is lemenőben,

Tüzet rakott a felhőben; ok a szarvas egyre űzik,Alkonyaikor im 'eltűnik.

Mégis, mégis ha reggel lett, A gímszarvast űzni Kellett, Mint tövisét szél játéka, Mint madarat az árnyéka.

Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul ágra,

Zengő ének szajrul szájra.

Értek vala éjtszakára Kur vizének a partjára; Folvóviznek partja mellett Pari né jók jól legelhet.

Monda Hunor: Itt leszálljunk, Megitassunk, meg is háljunk; Monda Magyar: virradattal Visszatérűjünk a csapattal.Haj, vitézek! haj, leventék! Micsoda, föld ez a vidék.

Hogy itt a nap száll keletre? Nem, mint máshol, naplementre?

Vadont s a Dont ők felverik A tóeóti kis tengerig; Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak.

Ott a szarvas, mint a pára - Köd előtte, köd utána - tóig az ember széjjelnézne: Szemek elől elenyesze.

Hóha! Hóha! Hol van a vad? Egy kiáltja: ihon szalad!

Mas kiáltja: itt van, itten! A harmadik: sehol sincsen!

8