Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-02-01 / 2. szám

szellemes, de rút, mintha a természet nem akarná, hogy szerencsétlenek, kitagadottak is létezzenek: mindenkinek ad valamit. Dehát törvény: semmise olyan szép, mint ami nincs!.. . # A boldogság tulajdonképen nem abból áll, hogy folytonosan szép élményeink legyenek. Különös dolog az életben, hogyha az ember nem is gondol a boldogságra, vagy boldogtalan­ságra, hanem csak a kötelességekre, — a boldogság magától beköszön ... A boldogság nem parforce vadászat. Aki azt mondaná: elindulok boldogságot keresni, olyan volna, mintha azt mondaná: kimegyek az utcára egy tál gyémántot találni. A legenda szerint a boldogság gyöngysora, ami­kor az angyalok lehozták az égből... szétszakadt.. elszóródott... ma már csak egy-egy szemet lehet belőle találni. Kis boldogságokból kell összerakni az életet.. . a vidám órákban gyűjtött parányi kincseket kell összefűzni... A kínai a boldogságot megtalálja egy teáskanná­ban, ... az angol egy racketben ... öregasszonyok kötőtűkben és egy gombolyag pamutban ... fiata­lok két szájban, mely összeér... Egyiknek rágógumi kell a boldogsághoz, Ana­­tole Francénak, hogy Racine verseit szavalhatta titokban. Sokan roppannak ma össze anyagi bajok miatt, a pénz miatt, amely már oly kevés, hogy beosztani se lehet, hogy vele takarékoskodni se lehet. Aki azt mondja, hogy a pénz nem szükséges a boldogsághoz — az nem e világból való. De hová jutnánk, ha csak az lenne a boldog, akinek kastélya van? Ha az ember százezer pengőt örököl, akkor könnyű rózsaszínben látni a világot. Ehhez nem kell tudomány. De nem mindenki örököl százezer pengőt, nem mindenki születik szultánnak . . . Vol-9

Next

/
Oldalképek
Tartalom