Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-11-01 / 11. szám
PORTYÁZTUNK Tőlem még nem olvastatok semmit. Ennek az az oka, hogy még nem Írtam. Most azonban Írok és elárulom, hogy hogyan veszti el egy őrsvezető a hajét. Dehát kezdjük az elején. Úgy történt, hogy kimentünk portyázni. Gyönyörű időnk volt és így meleg szívvel dicsértük Kolumbuszt, hogy felfedezte A- merikát. Az ut első felét busszal tettük meg, amit mindenki el is csípett. Le is szálltunk szerencsésen, de akkor megkérdezte a buszvezető, hogy nem-e felejtettünk el valamit? Bizony elfelejtettünk valamit, mégpedig fizetni. Na, kezdődhetett volna a portya. Megszámoltam a fiukat /: nem kellett levetni a cipőket, mert csak hatan indultunk :/ és rájöttem, hogy csaköten vagyunk. Kezdtem tépni a hajam} valaki fenn maradt a buszon. Mire fele hajam kitéptem, megbök valaki hátulról.- Mire várunk?- Hát te, hol voltál? - kérdem én.- Bementem az üzletbe egy coca-coláért, mondja.- M engedte meg neked,hogy cocát igyál?- Hát a boltos! Csak nem gondoltad, hogy loptam? Úgy éreztem, hogy a hajam megm"iadt fele őszülni kezd. Gyorsan menetet vezényeltem. Nagyban nótáztunk. Egyszerre a hátunkmögött szörnyű csikorgás hallattszott. Hátranéztünk. Egy autó állt ott. Ebben még nem lett volna semmi furcsa, de a vezető kidugta fejét és egy érthetetlen félmosollyal az arcán,éppoly csikorgással tovarobogott. Ebből azt a megállapítást vontuk le, hogy ilyet még nem látott. Megyünk tovább egy darabig és ugyanez megismétlődik, egy még fülszaggatóbb csikorgással. Kezdtem unni a dolgot és éppen oda akartam szólni a csikorgás tulajdonosának hogy, ha értelmetlen arcokat akar vágni, azt megteheti otthon is. Ez viszont a rendőr volt. Próbáltam illendőképpen köszönni, ő azonban elkezdte fújni a közlekedési szabályokat a-tól z-ig. Mikor ezzel elkészült beugrott a kocsijába és egy pillanat múlva már csak a nem létező porfelhőt láttuk. /Betonút volt/ Lehet, hogy még más is történt volna, de elértünk a táborhelyre. A paprikás krumpliban hiba nem volt. Még a paprika sem hiányzott nagyon. /Ezt otthon felejtettük/ Ezen is elhullattam nem lekicsinylendő hajmenynyiséget. Majd természet-megfigyelést végeztünk. Fénypontjaként találtunk egy kigyótés az se zavarta a fiukat, hogy nem az volt, tekintve, hogy lábonisjárt. Utána énekpróbát tartottunk. Erre megjött az erdőőr, hogy megérdeklődje, mikor lesz eső? Ezt már nem hagytuk annyiban és olyan csatakialtást produkáltunk;hogy szegény ijedtében elrohant. Még mesélhetnék sokat, de már nincsen hely. így búcsúzom egyenlőre és kezdem a hajam növeszteni, mert ha ez igy tart, a borbély nemes céhe rövidesen kihal. Jó munkát! Szópi. lesz szó:/ hanem mágikus közösséget is képezett.Ezt a közösséget misztikus módon tartotta össze az ősök tisztelete. Ide vezethető vissza, hogy a nagycsalád feje felelős a család fizikai és erkölcsi jólétéért. Ha ezt biztosítani nem volt képes többé, helyét át kellett adnia. Ez szertartás keretében történt, ahol az öreg átadta erejét az újnak. Utána az öreget feláldozták. Hitük szerint, csak akkor lehet az uj családfő misztikus ereje teljes, ha az öreg nem él. Ez a szokás később oda enyhült, hogy az öreget csak jelképesen - bábuval - áldozták fel. Ezzel magyarázható, hogy sok keleti uralkodó családban avezer kiirtotta, vagy igyekezett kiirtani a család felnőtt férfi tagjait.Ez tehát nem féltékenységre,vagy más aljas indulatra,hanem a misztikus hatalom teljességére való törekvésből,szinte szertartásszerüleg történt,amiről későbbszintén részletesebben lesz szó. 11
