Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

Á ttONFOGLALO MAGYAROK NYI1A Leérkezel az alsó nép lakta kérges földre, ott van az én igemre termett erdei fám. Kemény fának hasits keményéből, lágy fának rugékony részé­ből, á két fát illeszd egybe. Az Obon igémre termett halaim közül a tokfajta halnak szerezd meg hólyagiát, főzd meg tűzön, kétféle fát ragasza össze, kö­tözd együvé, ilymódon csinálj ijat.".. Igv adja elő a vogul testvérnép világ­­tergmtesi mondája a nyilkészitsét.maga az Oregisten tanitván' fiait a nyilké­­szitésre. Volt is az isteni intésnek foganatja: vogulok, magyarok, tatárok olyan tökéletessé fejlesztették az ijj­­ké’szitést, hogy - amint minden gyerek tudja - igy imádkoztak a kalandozások korában a nyugati népek: "A magyarok nyilától, ments meg Dram, minket. ' Lássuk hát, hogy hogyan fogott hozzá a honfoglalás kori'magyar anyil­készitéshez, mely mai napig is foglal­koztatja nemcsak a-gyermekek, de a fel­nőttek fantáziáját is. Hogyisne: ami­kor a nyugati nepek.ijjaikkalcsak 3oo- 4oo lépésre tudtak lőni, ugyanakkor a magyar iji’al többszáz méterre lehetett pontosan lőni, míg 7-Boo méterre még hatásosan szórt. Aki tudja, mily tá­volság 800 méter, az ámulatba kell es­sen őseink teljesítménye láttára. Az ijj elkészítése szakértelmet és rengeteg időt kivánt. Egy jó ijj ké­szítése 5, sőt lo évig is tartott a tökéletes száradás miatt. Ezért nem le­hetett nedv/es időben nyilazni, mert a különböző anyagok nem állják a vizet. T.i. az ijj kemény-,puhafából és csont­ból készült. Körülbelül a következő­képpen: rugalmas fából vágtak C alakú görbiiletü, mintegy 13o cm. ágat. Ezt megfelelően megfaragták, közepén vas-14 tagra hagyva, a végeket kihegyezve, a közepére került aztán a merev markolat és a két rugalmas végre szintén mere­­vités került keményfaból, melyeket,va­lamint az ezeket védő és merevítő csont és szarulemezeket az ijjra és egymásra marhalábszár inas részéből készített réteggel préselték össze. Ez a présben megszáradván, elválaszthatat­lanul ragasztotta össze a lemezeket, melyeket a jobb tapadás végett, előző­leg a belső oldalukon késsel recéssé tettek. Egyes helyeken össze is kötötték az alkat-részeket nedvesen összekötö­zött vékony szijjal, mely megszáradva, úgy összehüzódott, hogy az alkatrészek elválaszihatatlanokká lettek. A kész ijjat aztán díszítették, rendszerint nyirfakéreg burkolattal és aranylemezekkel. De hiszen ezt tán minden nép tud­hatta, miben állt a magyar ijj titka, mely erősebbé tette a nyugati népek hasonló szerszámainál? A mellékelt rajz magáért beszél, tehát a magyarok az erősen befelé hajló ijjat nemáter­mészetes irányába feszítették, hanem áthúzták az ellenkező, oldalra. Elkép­zelhető azután ennek az ijjnak a fe­szítőereje ! Ilyenfajta nyilakkal gyakoroltak elődeink gyerekei már kiskorukban ju­­hon, később lovon nyargalva, s nyarga­­lás közben kisebb állatokat, sőt'mada­rakat találva el nyilukkal. Ezen a mó­don érték el azt a tökéletes nyilazási készséget, melyről azt írja a korabeli Regino prümi apát: "Karddal nem sókat vágnak le, an­nál többet ölnek meg nyilaikkal, me­lyet szaruból készített ijjaikról oly művészettel igazítanak, hogy'alig le­het azokat kikerülni." T.J. Ismét megjelent TÓTH TIHAMÉR Tiszta férfiuság Kapható: A „MAGYAR CSERKÉSZ" kiadóhivatalában: 66 Division Ave., Garfield, New Jersey, U. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom