Magyar Cserkész, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-07-01 / 7-8. szám
AKADALYVERSENY NEW BRUNSWICKBAN Május 24-én, ragyogó napfényes vasárnap találkoztak az Egyesült Államok keleti részein működő csapataink a hagyományos Pünkösdi akadályversenyre, amelyet a new-brunswicki 18, Széchenyi István csapat rendezett meg ez évben. A rendező csapaton kívül, a Passaic-Gurfield-i fiuk és lányok, valamint a new yorki fiuk "mérték össze erőiket." A feltevés szerint az őseink felkutatásából visszatért Juliánus barát elérte a magyar előőrsök vonalát, szerencsésen megszabadulva az üldöző tatároktól. Sajnos több kísértje a tatárok kezébe került sebesülten, igy kérte a magyari határ-portyázók vezetőjét, hogy tegyen valamit emberei megmentésére. Erre a magyar gyepüőrség hadnagya, több kisebb portyázó egységet küld ki. /A versenyző őrsöket./ suk útmutatása szerint megadott irányban felkutatták a kis tatar csoportot, akik baj társaikat elfogták, és azokat harcra kényszeritették. A tatárok leküzdése után, visszatértek az előörvonalba, kiindulási helyükre. Szórványosan benőtt, magas füvei boritott vizenyős talajon indullak útnak a kutató csoportok. Nagy nehézséget okozott a szórványos vernyomok felkutatása. Nemsokára elhagyott tábor tűzhely közelében Írott üzenetet találtak, melyet az egyik fogságban lévő magyar hagyott a számukra. Az üzenet nagy gyorsaságra késztette a kutató csoportokat, mert a tatárok kegyetlenül kínozták foglyaikat. Egy kisebb facsoportban rábukkantak a portyázók az egyik keresettre, amint megkinozva csüngött az egyik fára kötve. Gyakorlott mozdulatokkal szabadították meg veszélyes helyzetéből az eszméletlen baj társat. Törött lábát és ütések okozta zuzódásokat szakszerű elsősegélyben részesítették és a végre nagynehezen eszméletre téritett megmutatta a tatárok elvonulásának útját. Hamarosan újabb halk jelzéseket hallanak /sípjelek/,és kissé beljebb egy erdős területen bukkantak rá egy másik baj társukra. Szintén súlyosan sebesült. A csoport hordágyat rögtönzött és biztos helyre szállította a magával tehetetlent. Figyelmeztetést kaptak, hogy a tatárok az erdős területen késüket használják, ezért rövid pihenő alatt kipróbálják a késsel való bánásmódot. A megbeszélt jelekkel értesítették a főcsapatot /morze/, majd óvatosan, biztosított menetben folytatták útjukat. Újabb baj társra akadtak, aki az erdőben bujkálva követte eddig a tatárokat. Ez figyelmeztette őket,hogy tatár lovascsapat közeledik, s ezért a szűk erdei utón zárat építenek,hogy időt nyerjenek az előttük lévő tatár csoport leküzdésére, /csomózás./ A zár elkészítése után, bajtár-A fiú őrsök közül a Passaic-Garfield-i őrs érte el a legjobb eredményt, mig másodikak a new yorki fiuk lettek. A leányok /rövidített feltevéssel/ ugyancsak végig mentek egy hasonló "pályán". Közülük a brunswickiak voltak a legeredményesebbek. Délután azután komoly ütközetre került sor a tatár főerőkkel. A szokatlan képre nem C3ak a néhány kiránduló, hanem még az amerikai fák is megcsóválták fejüket. Közös notázással fejeztük be ezt a szép napot. ^ folytatás a 16. oldalról ről a boldog Aranyosszék:hullámzó halmok, zöldülo vetések táblái között huszonkét falu elszórva,s valamennyi körülvéve a kigyózó Aranyos folyam ezüst szalagjától, mely délnek kerülve, egy más tukörkigyóba olvad bele, mely nyugat felé fut alá; ez a Maros. A Székelykő elleneseinek neve a Vidálykő, Tilalmas, Keselykő és Ordaskő, miknek kopár gerincein keresztül semmi ut nem vezet. S az egymással szembenéző sziklaellenfelek között fekszik a kis boldog völgy, - zöld szántóföldek karzatos ampnítheatrumával A szédítő mélységből mosolyog föl Torockó virágzó gyümölcsfáktól tarka szőnyegrajza, négyszögü piaca közepén a kerek bástyává! körített templom. A zöld rétek abroszának szélére lerakva Torockó-Ssent-György elszórt házai,egy régi vár romjaival a hegyoldalban; azonis túl még két falucska: s ott egyszerre bezárja a völgyet a "Kő" sziklakapuja. Jókai Mór nyomán. /Egy az Isten./ 21
