Magyar Cserkész, 1929 (10. évfolyam, 14. szám)
1929-07-15 / 14. szám
....................................................I.................................................................................mii.......min................................... X. évfolyam 14. szám. Budapest, 1929. Július 15. A MAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA ................................................................................................limn....................................................in....................limn.........in............un........................................ A „Magyar Cserkész“ angol szövegének magyar eredetije. A jamboree alkalmából bemutatjuk a „Magyar Cserkészet, a mi lapunkat az egész világ ifjúságának. Szeretnénk, ha minden cserkésztesvérünk élvezné azt, épen azért olyan nyelven adjuk közre, amelyet a legtöbb cserkész ért: angolul. A mi kedves olvasóinknak is megküldjük ezt, mint a M. Cs. 1929. évi 14. számát. Szeressétek, tegyétek el emlékül. De, hogy ti is, angolul nem tudó magyar testvérek tudjátok, mit tártunk mi az egész világ elé, sorjában itt közöljük a cikkek eredeti magyar szövegét. — Fogtok úgy a képek, mint a szöveg közt ismerősre találni, mert most nem nektek, hanem elsősorban a külföldi testvéreknek írtuk a M. Cs.-t, akiknek természetesen minden kép és minden sor új és eredeti. Radványi Kálmán novellájának („Danny Field’s father“) az eredetijét megtaláljátok a „Magyar Cserkész“ 1927. ápr. 15. számában a „Telefonpályázat“ („A new competition“) eredetijét pedig a „Magyar Cserkész“ 1928. 15—16. számában. TESTVÉREK! Testvérek, cserkészei a nagy világnak, a kis Magyarország fiai meghatva köszöntenek benneteket! ! Köszöntünk, ti angolok, akiknek annyit köszönhetünk. Ti adtátok nekünk Robinsont és Mowglit; ti adtátok Shakespearet, aki nálunk magyar fordításban nemzeti klasszikussá lett és ti adtátok B. P.-t, aki mikor megtanított bennünket a cserkészetre, a XX. századi magyar történelem legszebb lapjára írta rá a nevét. Köszöntünk benneteket, mert mi ismerünk, bámulunk és szeretünk attól a perctől kezdve, amikor Szt. István királyunk 900 évvel ezelőtt udvarába fogadta a menekülő angol királyi hercegeket, egész mostanáig, amikor százával jöttünk el, hogy magunkba szívjuk lelketeket. Köszöntünk, kedves fiai az ifjú és szabad Amerikának, megteremtői a cserkészet romantikájának és a tábori élet egészséges szellemének. Attól a Pyrker nevű magyar fiútól, aki a normann hajósokkal félezer évvel Columbus előtt először járt Amerikában, addig a Kossuth Lajosig, akit mint az eltiprott, de meg nem ölhető szabadság szimbólumát tisztelt meg 1849-ben a washingtoni parlament, és addig a kis farkaskölyökig, aki ma álmodozik odahaza az indián főnökök és a prémvadászok kalandjairól: hány magyar fiú lelke sóvárgott már felétek bámulattal és szeretettel! Köszöntünk, nemes Franciaország fiai ! A ti hazátok neve a kultúrát és a szabadságot jelentette annak a Bethlen-diáknak is, aki 1175-ben tanult a párisi egyetemen, és akinek halálakor a magyar király egy marék hazai földet küldött a halott feje alá és egy karaván kincset a párisi egyetem építésére — és annak a Petőfi Sándornak is, akinek dalain nőttünk fel, és akinek költői lángelméjét és szabadságharci vértanúhalálát olyan felejthetetlen szavakban zengette a ti Francois Coppétok. Köszöntünk olasz és lengyel testvérek ! Akikkel évszázadokon át küzdöttünk ugyanazokért a szent eszmékért, ugyanazokon a csatamezőkön ; akik nekünk és akiknek mi királyokat és szabadsághősöket adtunk. Az Anjouk, a Jagellók és a Báthori Istvánok, a Montiak, Bem apók és Türr Istvánok neve nem engedi, hogy kivonjuk egymásból baráti kezünket. Köszöntünk német és osztrák baj társak, akik nekünk keresztvizet hoztatok ezer évvel ezelőtt és tudományt ezer éven át, és akiket mi húsunkkal és vérünkkel védtünk ezer éven át Kelet barbársága ellen. Köszöntünk mindnyájan benneteket fiúk, észt, bolgár és török testvérek, skandináv jóbarátok, spanyolok és görögök, svájciak és ausztráliaiak, minden nyelvű és minden színű testvérek, akikről könyvek lapjai fölött és tábortüzek mellett annyit ábrándoztunk, és akikkel minddel egy nyelvet akarunk beszélni : a testvériség és szeretet nyelvét. Egyet kérünk tőletek : fogadjátok ti is testvéri szeretettel a szíveket, amelyet hozunk nektek. Kis nemzet fiai vagyunk, amely ezer éven át élete fenntartásáért volt kénytelen harcolni, és amelyet századunk legnagyobb gondolkodója vértanú-népnek nevezett, mert ezer éven át mindig másokért vérzett. És tragikus nemzeté, amely most akar fölkelni egy történelmi sír gyilkos fenekéről. Mi, magyar cserkészek, azokkal a fegyverekkel akarunk küzdeni a mi népünkért, amelyeket B. P.-től tanultunk. A mi címerünk a cserkészliliom, hadijelvényünk a jó polgárság, a mi kardunk a cserkésztörvény, a mi ágyúink a napi jótettek. És mi tudjuk, hogy mikor ezekkel a fegyverekkel harcolunk, akkor egyszerre harcolunk ezeréves, de most megroncsolt hazánkért, és az egész emberiségért, értetek is, mindnyájatokért, akiket mindnyájatokat — a mi Urunk Jézus Krisztus és szívünk egyaránt parancsolja ezt — úgy szeretünk, mint saját magunkat. Nyújtsátok baráti balotokat, cserkésztesvérek. Sík Sándor.
